Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Megjelenése: Toldy ennek az akkor egyedül ismeretes forrásnak a szövegét közölte (CsMM, 1844, 856-859. h.), ezt követte a Harsányi-Gulyás, 1922 is (II. 676-681. l.). A másik kéziratot (OL. P 279. Festetics-levelezés. 1801. No. 812.) Scheiber Sándor fedezte fel 1949-ben, de csak az eltérő bevezető sorokat közölte (Scheiber, 1949, 335. l.). A CsMM, 1973 (II. 869–874. l.) és a CsMM, 1981 (II. 425–428. l.) keveri a két változatot: a bevezető sorok a jelen kéziratból vannak, majd következik a MTAK. K 3/13. teljes szövege. A CsLev. a másik kéziratot közli egészében (131–135. l.), az eltéréseket jegyzetben tárja fel.

Szövegkritika: A két, lényegében egyező szövegű tisztázati példány eltérései jórészt helyesírási és írástechnikai jellegűek, mindössze két, több sorra kiterjedő szövegváltozat fedezhető fel (amint az a genetikus szövegben látható): a júliusi levél bevezetése nem szerepel a májusiban, ez utóbbi viszont tartalmaz egy bekezdést („Jóllehet már most is elég hosszas…”), amely kimaradt a júliusiból. E két változat előzménye az 1801. április 10. körül készült fogalmazvány, amely azonban csak tartalmilag kapcsolódik a későbbi szövegekhez.

Keletkezése: Csokonai Festetics György április 21-i levelének* felszólítására, hogy küldjön dokumentumokat a januárban küldött 25 Ft. elveszésének igazolására, valamint hogy várja a Georgicon-fordítást, jelen levelében reagál. Ez nem jut el Festeticshez, mert – mint Csokonai írja mentségképpen – akire a feladását bízta, elmulasztotta azt megtenni. Miután erről értesül, július 7-én újraírja a levelet,* rövid mentegetőző bekezdést illesztve elé, s ez már eljut a címzetthez (a Festetics-levéltár idevonatkozó feljegyzését ld. Festetics augusztus 21-i válaszlevelének* jegyzeteiben).

Két kérdés mindenképpen felmerül a két (illetve az április 10. körüli,* még más helyzetben készített változatot is beszámítva: három) nekifutásban készített levéllel kapcsolatban. Az egyik: mi lehet az oka annak, hogy a januári Festetics-levél kézhezvételét két különböző variációban adja elő az április levélfogalmazványban, majd ebben az elküldött változatban?

Először: „éppen Dr. Földinek a’ temetésén valék, midőn a’ Nagyságod’ betses Levelét a’ Postalegény házamhoz hozta. Kétszer hijába jövén, harmadik ízbe, estvéli 7 órakor, addig erősködött az Anyámon, hogy véle a’ Recepissét subscribáltatta, mondván, hogy azt nékik röktön vissza kell kűldeni, mert éppen most érkezett egy nagy Levél eránta a’ Sümegi Postáról. Én egy Óra múlva haza érkeztem, és a’ Levelet felbontám 3, sőt egy Leánnyal együtt 4 Személly előtt, és a’ nevezett Pénzt benne nem találtuk. Azonnal a’ Postára mentem”.*

Másodszor: „Éppen szerentsémre nem voltam a’ Házamnál, mikor az első Levél kezemhez jött; (mert külömben itthonn magánosan bontván fel, nem volna most mit és kivel bizonyítnom); hanem egy érdemes Házhoz voltam vatsorára hiva, és már a’ Leves az asztalon volt, mikor hozzám hozták estveli 8 óra után a’ Levelet, mellyet én az egész Tábla előtt bontottam fel; és a’ pénzt benne nem találván, magok Ők mondották, hogy tsak röktön menjek a’ Postára, talám ott lesz róla rendelés téve, ők reám várakozni fognak.”*

A különbségeket mérlegelve az látszik valószínűnek, hogy az első változat az igaz, de a dokumentumokat kérő Festeticsnek tekintélyesebb nevekkel akart szolgálni a költő, ezért barátai segítségét kérte; ehhez a „csúsztatáshoz” lehetett szükség a történések némi átírására. Mindez azért fontos, mert semmiképpen nem Csokonai ténybeli szavahihetőségét (vagyis hogy tényleg nem kapta meg a pénzt) látjuk megkérdőjeleződni e „kozmetikázásban”. A történteket egy önvédelmi gesztus kinövésének tekintjük.

A levél kapcsán felvetődő másik kérdés: miért késlekedett ennyit azzal, hogy eleget tegyen a gróf felszólításának. Úgy gondoljuk, ez esetben nem annyira a dokumentumok beszerzése okozta a nehézséget, hanem az a tény, hogy az ígért és késznek mondott Georgicon-fordítást valójában még nem fejezte be. Egy ideig húzta a választ, majd utána igyekezett oldalazva kitérni a gróf ismételt felszólításai elől. A válasz igazi késedelmét aztán egy további kettős figyelmetlenség okozta: azé, aki nem küldte el (ha hihetünk a költő mentegetőzésének), de valójában Csokonaié, aki egy ilyen fontos dolgot másra hagyott.