Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Sajnálva kelletett ekkoráig észre vennem, hogy Nagyságod előtt kevésebbé esmértethettem meg Természetemnek azt az egyik oldalát, a’ mellyből kifejthette ’s el hihette volna Nagyságod, a’ mit most mint Nemes érzésű valóságos Nagyember előtt, én rejtek magánosságomban magamnak és a’ Tudományoknak élő kitsíny de szabad emberke, megmondani bátorkodom. Tudnillik hogy

„Nagyságodnak egy személyes vagy tisztje által írásban vagy élő szóval erántam kijelentett kegyes Reflexioját 100 Rftnál többre betsűltem volna!”

Ezt a’ Kevélyek kitsúfolják, a’ Chremesek^* Oktalanságnak, az Irígyek Képmutatásnak kiabálják: de ítéljen kiki a’ maga kényje szerént: én ugyan a’ magamé mellett maradok. Vatis avarus Haud facile est animus, ugy mond Horatius.^* Ezt az ő Maximáját szint olly szentűl tartom én, mint a’ másikat Principibus placuisse viris haud ultima virtus!^*

Ez utólsóbbik maxíma miatt el kelle tehát (szándékom és akaratom ellenére) utóljára fogadni azon 100 Rft. és tsak úgy mint 100 forintot, mellynek pénzbeli folyamatján kivűl semmi egyéb betse nintsen. Adójának sem szavai sem kézvonásai nem adták meg annak azt a’ Válort, a’ melly olly nagyon külömbözik egy Uzsorás és egy Poéta előtt, a’ Börszén vagy a’ Parnasszuson!

Alázatosan köszönöm mégis Nagyságodnak mint Versifikator^* és mint a’ halotti pompára dolgozott egyéb Kézmivesek: de köszönetem mellett, mint Poéta, bátorkodom telyes tisztelettel instálni Nagyságodat, méltóztasson nékem a’ Megbold.^* Mlgos. Asszonynak kedves jószágai közzűl egyet, de a’ mellynek mindenét inkább nézvén, mint gazdag és drága voltát, emlékezetűl megkűldeni. Hadd álljon az az én kis Museumomban^* a’ mellyet a’ nyáron rakattam, hadd álljon ama’ Nemes Elhúnytnak emlékezetére, Nagyságodnak erántam kimutatott kegyes Hajlandóságának zálogáúl, nékem újabb újabb háládatosságnak ösztönéűl, az én alatsony Irigyeimre nézve pedig Perseusnak paizsáúl!^*

Azon szobátskámban gyűjtögetem én Pártfogóimnak, Joltévőimnek, Barátimnak, Poëta társaimnak Képeiket vagy Emlékeztető Valamieket. Illyen apróságért még könyörögni sem sajnálok én, Ms. Uram – én, a’ ki kevéssel szűkölködvén, kevéssel gondolván, kevés után áhítozván 100 Rftra magamban nem sok Impressiót érzek. A’ Versírást sem Métier vagy Handwerk gyanánt űzöm én; hízelkedni pedig, vagy kedveskedni véle tsak ott akarok, ahol tárgyamra egyedűl magam előtt se pirúljak meg.

Ebből a’ nyilatkozásomból (a’ mellyet tsupán egy olly nemes gondolkodású Méltósággal, mint a’ millyennek Nagyságodat esmérjük, lehet és illik közlenem) méltóztassa Nagyságod közelebbről esmerni azt a’ Debretzeni embert, a’ kit önnön Polgártársai nem esmérnek; a’ ki sok dolgot nem a’ fő és al Pőbel^* szemeivel néz; a’ kinek fő kívánsága tsak az, hogy csendességét meg ne háborítsák; a’ ki Sanssouci lakást^* képzel a’ Nádlepte fedél alatt; és a’ ki mégis nem olly Cynicus,^* hogy a’ Nagy Urakat, ha a’ Tudományoknak, a’ Hazának és a’ jó ízlésnek Ns. Baráti, ollyan megkülömböztetett tisztelettel ne tömjénezné, mint a’ millyennel én változhatatlanúl maradok Mélt. Kamarás Úr! Nagyságodnak alázatos szolg. Cs. M. mk.