HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Aranka György – Csokonai Vitéz Mihálynak
Marosvásárhely, 1803. október 27.
MVásárhely 27 Oct 1803

Kedves Barátom Uram!

A’ Nyáronn mind keringék, csak futva fordultam meg itt vagy kétszer, és semmi dolgomat nemigazithattam. 15dik Augustusi Levelét az Urnak, mint hozzám valo Baráttságának Zálogját tisztelettel és köszönettel vettem a’ Kleist Tavaszszának 40. Exemplárjaival. Parancsolattya szerént az Urnak mind itt, mind más Várasokonn, egynéhány példákat elkűldvén belőlek megesmértettem. Egynéhányot Exemplárba a’ Könyvkötőknek öt öt garason eladtam, azért hogy azzal más egynéhányot bé köttettem, és az Uraságoknak ugyattam kötve. Igen tetszik a’ munka, és a’ Könyvkötő azutánnis keresett. Tartottam magamnakis belőle az Ur Baráttságábol. Az Ur’ neve köztünk de meliori*
de meliori: (lat.) jobb értelemben.
igen esméretes; szeretik munkájit. De aztaz egynéhány szotbenne nem érti senki, aziránt panaszolnakis, haragusznakis, de csak azokra a’ hitván szokra; az Uratszeretik.*
Csokonai A Tavasz előbeszédében szól a műhöz fűzött jegyzetekről: „A Jegyzéseken töprenkedtem a legtöbbet. Ha nem találok tenni, mondok; a szegény betűtlen Olvasó megneheztel, hogy érthetetlen verseket tukmálok rá. s még sem magyarázom meg, félre veti majd könyvemet, és talán minden olvasástól is elfanyalodik: Ha pedig jegyzéseket rakok fel: a tanúltt Olvasó azt fogja mondani, Minek az a’ sok Jegyzés? kivált illyen mindennapi és országúti dolgokról? minek fogja az a’ könyvet? minek tsúfítja a’ páginákat? ’s a’ t.? – Hogy hát ezt is elkerűljem, a gyengébbekkel is könyvemet megérttessem: közép útat választottam; tsináltam ugyan jegyzéseket, de igen kurtákat, és mégis, a mint reménylem, elég világosokat: és hogy a’ szakadatlan Noták a lapoknak tekintetét el ne éktelenítsék, a magyaráznivaló deák és egyéb szókat az Ábécébe raktam.” (CsTav. XV–XVI. l.). „Ez az ábécérendbe szedett magyarázó szótár azonban nem jelent meg az első kiadásban, annak ellenére, hogy az Előbeszéd ilyen határozottan szól róla. Csak a nagyváradi, 1806-ban megjelent második kiadás közölte, hat lap terjedelemben” – írja Vargha Balázs, megemlítve, hogy a magyarázatok megkésett, 1804-ben történt elkészítésében talán szerepet játszott Aranka Györgynek e levele is A’ Tavasz erdélyi fogadtatásáról (Vargha, 1974b, 12-13. l.).
Várom a’ Lillátis látni. Ajánlom magamat drága Baráttságába és igen nagy szivességgel vagyok
az Urnak
alázatos Szolgája
Aranka György
mk.