Ttes. Úr! Abból a’ reménységből, hogy a’
T. Úrhoz
Semjénbe szerentsém lehet, ’s véle
Daykáról és egyébről személyesen szólhatok, kimentem Karátson előtt
Bagamérba, és onnan
Semjénbe postát, ’s az Úrnak ott nem létét meg tudván, Levelet kűldöttem. Melly Levelemnek foglalatja szerént bízodalmam volt, hogy a’
Tek. Urhoz
Debretzenben a’ Vásárkor
*
Vásárkor: a január 6-i, vízkereszti vásárról van szó.
szerentsém lehet; az a’ szerentsém sem érvén bétellyesedését, reá mind eddig várakoztam.
Minthogy tehát minden reményem, szerentsém és várakozásom hijjába esett: nem akartam tovább az időt halasztani; és ezen tzélból közlöm Levél által a’ Dayka’ Maradványit illető gondolatimat, mellyeknek némelly részét, még Karátson tájba hánytam vetettem papirosra, most pedig egy folytában menő Munkátskába illegettem. Méltóztassa őket a’ Tek. Úr megolvasni, vélekedését ’s további szándékát bővebben tudtomra adni, akár Levél által, akár a’ mi jobb volna, Semjényi vagy Debretzeni személyes beszéllgetés közben.
Én, a’ mi engem illet mindent megtészek, a’ mi tőlem kitelhetik, ’s örömömnek tartom ha Dayka Árnyékának ’s az ő Nemes tisztelőjének és barátjának valamelly kedves dolgot tsinálhatok. Hogy pedig vagy kevesebbet ne tégyek, mint a’ mennyit várnának, ’s negligentiával ne vádoltatódjam; vagy többet bátorkodván kelletinél, vakmerőnek és durtzás Aristarchusnak ne mondassam: provinciám’ határinak körűlírását, ’s magamnak arról előre való gondolatimat közleni kívántam. Erre a’ tzélra mutatnak eme’ Jegyzések és Említések a’ Dayka etc.
[itt kellett következnie a nevezett tanulmánynak]
– Ezen
Recensiom mellett is megmaradok elébbi ítéletemben hogy
Diplomatica hűségből hadd jöjjenek ki az Alexandrinussai
Dayka Gábornak.
*
Alexandrinussai Dayka Gábornak: ld. az 1802. november 27-i levél vonatkozó sorainak
* jegyzetét.
Én mihelyest válaszát vehetem a’
Tek. Úrnak, vagy személyes öszvejövetelhez lehet szerentsém: azonnal a’ magunk köztt tejendő egyezésnek pontjai szerént mindent elkövetek
Dayka’ Maradványin, valamit jónak, és rám nézve lehetségesnek találándunk. Addig is eleitől fogva való tökélletes tiszteletem mellett állandóúl maradok a’
Tek. Úrnak a[lázatos] k[ész] sz[olgája] Cs. V. M.
mk.
Debretzenben 5. Febr. 1803. T. N. Kazincy Ferentz Úrnak, egész tisztelettel Semjénbe.