Jobban meg vagyok lepve Excellentziádnak példátlan Nagylelkűségével, mint sem eláradott indúlatimnak kifejtésére elég és illendő szavakat találhatnék. Egy olly nemes Szív, mint az Excellentziádé, érti és érzi a’ mesterkézetlen Szívnek néma Ékesenszóllását. – – E’ pausa-jelek tegyék ki tehát magok mind azt; valamit talám más, nálam meglehet udvarisabb de nem érzékenyebb ember, a’ kifárasztott Rhetoricával kívánt volna kierőlködni.
A’ Könyvtárháznak Catalogusát még ugyan Kultsár Úr le nem kűldhette. Reménylem, a’ Vízkereszti Debretzeni Vásárra lejövő Pestiek által, vehetem. Addigis örűlök, hogy e’ csekély Lyrica Compositióm által kijelenthetem e’ rám nézve legnagyobb Kincsért való háládatosságomat.
Vajha előbb tehettem volna azt! És bárcsak a’ Posta inkább másban hibázott volna! –
A’ múltt postanapon, t. i.
Xbr. 16d. napj. volt szerencsém venni
Excellentziádtól az én boldogságom’ Diplomáját: holott
Kúltsár Úrnak e’ felől írott Levelét
ddo 8 Xbris még az előtt való postanapon, t. i.
13d. X[decem]berb[en] kezemhez jött. Hárítsa el rólam az
Excellentziád’ gyanúját az, hogy ezenn az első postanapon mindjárt siettem tenni kötelességemet.
Decembernek 8
d. napján kűldöttem fel az Újságban egy Odét, mellyre az
Excellentziátok’ szerentsés
jubiléuma adott alkalmatosságot,
matériát, indúlatot.
*Toldy kiadásában a mondat vége: … matériát, indúlatot: sajnálom, hogy ennyire késtek még vele.
Az Isten boldogítsa
Excellentziádat nemes Feltételeiben, és tartsa meg fontos Életét! édes Nemzetünknek
Géniussa pedig koszorúzza meg oltárait az
Excellentziád’ Nagy Nevének, melly halhatatlan, szinte mint az az én tiszteletem,
*Toldy kiadásában: melly ollyan halhatatlan, mint az az én tiszteletem,
a’ mellyel maradok
Excellentziádnak
Debretzenb. 19d. Xbr. 1802
Csokonai Vitéz Mihály. mk.