Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Vettem – és a’ leg érzékenyebb indúlattal vettem, a’ Te szomorú esetedről túdósitó Leveledet. – A’ leg érzeketlenebb és hidegebb csak szóbéli báráttsági nevezetnek, tulajdonithatnád, – ha én arra csak most ébrednék fel – egész baráttságomat. – Mindjárt azon vóltam miképpen feleljek meg valoságosan erántad viseltető szeretetbéli indúlatomnak – Hirtelenébe 15 Rfrt zártam a’ Néked irott Levelembe; mellyet le küldöttem édes Nagy Uram Atyámhoz, azon rimánkodván, – nékem az épületemtöl semmi materiálém nem maradván – hogy küldjön részedre ha csak égy szekér Nádat-is. – Nem lévén nádja, és akkor néked irt Levelemet félre tévén – mint feledékeny Öreg Úr, csak arra reflectált, hogy a’ Levelembe néked küldendö pénzről vólt a’ szó – Ö azt gondolta, hogy arra kértem hogy néked pénzt küldjön – a’ mint oda le létembe állitotta küldött-is, – de az én Levelemet tudja hogy nálla vólt, de hová tette reá nem emlékezik, és igy örökre, talám oda van. Azólta kerestem alkalmatosságot, de bizonyost – hogy néked – ezt, semmi Leveledet nem vehetvén felölle – tudtodra adjam – de nem találtam. Most Vad Tamás barátom magára válalta, hogy ezen soraim minél elébb, vagy személyesen vagy valaki más által kezedhez szolgáltatja. – Barátom csak azt! azt! tudhatnám hogy Debretzenyi Vásárkor^* bizonyosan Debretzenbe leszel – és hozzám ki jöhetsz – én Igarra le megyek 20^a Sept. ott leszek usq. 4. Oct. oda ki hozattatnálak, és onnan ide fel hoználak; édjütt töltenénk, még tavalyi igereted^* szerint is – a’ Berentei szüretet. – Keress valami alkalmatosságot, a’ melly által, usqve 27. vagy 30 Sept. Igarra, vagy ha elébb lehet-is, hogy ott várjon már engemet Leveled – tudosithass. – Én minthogy ollyan, a’ millyen hirtelenébe lehet – magam embere vagyok – a’ mikor, és a’ merre menni akarsz, Lovaimmal parancsolhatsz, és ekkor meg bizonyíthatom mennyire hiv barátod