Büszke voltam abba a’ szerentsémbe hogy noha mind
talentomom mind személyem tsekély volt is, én vettem fel legelsőben a’ halhatatlan
Czinderynk’ Nevét, ’s a’ Hazának és Nagyságodnak méltó panasszait
egyűgyű lantomra. És ámbár ama’ fényes
Installatiora*Gróf Széchényi Ferenc 1798. július 4-én lezajlott ünnepélyes főispáni beiktatásáról van szó.
öszvegyűltt
Publicumnak némelly része előtt, mind versem mind magam
kedvetlenséget nyert miatta: belső érzésem mindazáltal ’s abból származott kevély nyúgodalmam, felyűl emeltek engem a’ köz lelkek’ ítéletén; ’s megelégedve bíztattam azzal magamat, hogy a’
Czindery barátinak ’s egy szeretetre és tiszteletre méltó szép Léleknek – ki az? a’ ki igy nem szóllott a’ szomorú Özvegyről? – helybehagyását megnyerhettem. Vajha szerentsém lehetett volna Nagyságodnak azt az érdemem felett való és tsupán természeti nemes Szívéből származott
Grátziáját személlyesen megköszönnöm! ’s hóltig ditsekedhetnem véle, hogy nékem a’ Somogy Angyalának közelebbről udvarolni betsűletem volt! De a’ vakmerő
nyavalyák, a’ méltó bánatnak útjain, bérontottak vala Nagyságodhoz, ’s Nagyságodat a’ temjénező Világtól, engem pedig a’ Nagyságod ajtajától elzárának. Nem maradt tehát egyéb sorsom, hanem az a’ mélly tísztelet, mellyel Nagyságodnak belső és kűlső érdemeinek adózni ’s a’
Grátziáknak Socratesként áldozni tartozom, ’s az a’ holtig való hálá, mellyre Nagyságod az én tsekély személyemet és
Muzsámat lekötelezni méltóztatott. Illy indulatból bátorkodom most az én poétai munkáimnak 2
d. Csomóját (az első kijött
N. Mélt. Gr.
Széchényi Ferentzné Ő
Excjának Pártfogása alatt) mellynek titulussa:
LILLA, vagy az Érzékeny Dalok, Nagyságodnak tiszteletére ’s főhajtással bényújtani; alázatosan könyörögvén Nagyságodnak, hogy Azt, az én változhatatlan háládatosságomnak, kiváltképpen való tiszteletemnek, ’s annak a’ határtalan bizodalomnak, mellyet a’ Nagyságod Nemes lelkében ’s jó szívében helyheztetek,
egyűgyű de igaz jeléűl venni méltóztassék. A’ Verseknek módja és foglalatja az a’ mi a’
Himfy Szerelmeinek:
*E műnek Csokonai által is hangsúlyozott szerepe volt a Lilla létrejöttében, s a kor közönsége is összetartozónak érezte Kisfaludy és Csokonai könyvét.
de, ha magamat meg nem tsalom, tsendesebb. A’ Nagyságodhoz való
Dedicatio is, melly az első Odát tészi, készen van, egy darabját
mustráúl ide iktatom.
Mélt: Grófné! A’
Dedicatiót tűrhetem, ha a’ tiszteletet tapasztalom rugójának, mert ki ne kedvelné a’
Voltér ajánló leveleit?
*
Voltér ajánló levelei: feltehetőleg nem egy meghatározott műre utal itt a költő, hanem
Voltaire ajánlóleveleire általában. Annyit biztosan mondhatunk, hogy Voltaire egyik,
Nagy Frigyeshez szóló ajánlását ismerte, ki is jegyezte,
Nagy Gábort kérve lefordítására.
*
hanem mikor a’ szemtelenségnek Eszközévé tétetik, a’ vásári éneklő Koldusokkal egy rubrikába helyheztetem. – Én valamint a’ fennt tiszteltt Grófnénak Ő
Excjának, úgy Nagyságodnak sem alkalmatlankodnám a’ nyomtatásra való
Subsidiummal; inkább késleltetném Munkáimnak kiadását mint sem a’ szemérmes
Músákat megpirító Kérésre vetemedném.
De az a’ rettenetes tüzi Veszedelem, melly a’
múlt Jun. 11
d. Napj. Városunkban 2000 házakat egy dél után elégetett,
az én kis
Sans-Soucimat is,
*
Sanssouci: a francia kifejezés jelentése: ’gond nélkül’;
Nagy Frigyes porosz király, a művészeteket pártoló felvilágosult uralkodó Potsdam melletti kastélyának neve, ahol
Voltaire-t is vendégül látta (képét ld.
V. Busa, 1995, 406. l.). Csokonai gyakran emlegette a magányos elvonultság jelképeként (ld. az 1801. május 19-i,
* 1802. szeptember 16-i,
* 1803. május 19-i,
* május 30-i
* és 1804. szeptember 8-i
* levélben).
hol a’
Músák karjai köztt nyugodalmas magánosságba éltem, ’s
isoláltatva a’ Világtól érzésbe ’s gondolkodásba lappangottam,
üszöggé és hamuvá tette: úgyhogy már most nem hogy a’ nyomtatásra, de jó ha a’ ház’ felépítésre elegendő tehetséggel bírhatok. – Nagyságod a’
Grátziák’ papnéja, mit mondok? maga az egyik
Grátzia: én poéta vagyok ki a’
Grátziák hant-oltárát virágokkal akarom hinteni. Nagyságodnak szíve az Angyalokéig érzékeny: én szerentsétlenségbe estem. Minek kezdjem hát el a’ kőnyörgést? minek halmozzam az indító okokat? Néma hallgatással ajánlom bé Nagyságodnak
Múzsámmal együtt magamat, ’s kérem, légyen bizonyos érzékeny tiszteletéről egy olly természeti embernek, ki hízelkedni tud is ugyan szeret is, de tsak azoknak kikbe elég érdemet lát – annyit mint Nagyságodban, – a’ kinek alázatos kéztsókolással maradok
Debretz. etc. leköteleztetett
szolg.