Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Büszke voltam abba a’ szerentsémbe hogy noha mind talentomom mind személyem tsekély volt is, én vettem fel legelsőben a’ halhatatlan Czinderynk’ Nevét, ’s a’ Hazának és Nagyságodnak méltó panasszait egyűgyű lantomra. És ámbár ama’ fényes Installatiora^* öszvegyűltt Publicumnak némelly része előtt, mind versem mind magam kedvetlenséget nyert miatta: belső érzésem mindazáltal ’s abból származott kevély nyúgodalmam, felyűl emeltek engem a’ köz lelkek’ ítéletén; ’s megelégedve bíztattam azzal magamat, hogy a’ Czindery barátinak ’s egy szeretetre és tiszteletre méltó szép Léleknek – ki az? a’ ki igy nem szóllott a’ szomorú Özvegyről? – helybehagyását megnyerhettem. Vajha szerentsém lehetett volna Nagyságodnak azt az érdemem felett való és tsupán természeti nemes Szívéből származott Grátziáját személlyesen megköszönnöm! ’s hóltig ditsekedhetnem véle, hogy nékem a’ Somogy Angyalának közelebbről udvarolni betsűletem volt! De a’ vakmerő nyavalyák, a’ méltó bánatnak útjain, bérontottak vala Nagyságodhoz, ’s Nagyságodat a’ temjénező Világtól, engem pedig a’ Nagyságod ajtajától elzárának. Nem maradt tehát egyéb sorsom, hanem az a’ mélly tísztelet, mellyel Nagyságodnak belső és kűlső érdemeinek adózni ’s a’ Grátziáknak Socratesként áldozni tartozom, ’s az a’ holtig való hálá, mellyre Nagyságod az én tsekély személyemet és Muzsámat lekötelezni méltóztatott. Illy indulatból bátorkodom most az én poétai munkáimnak 2d. Csomóját (az első kijött N. Mélt. Gr. Széchényi Ferentzné Ő Excjának Pártfogása alatt) mellynek titulussa: LILLA, vagy az Érzékeny Dalok, Nagyságodnak tiszteletére ’s főhajtással bényújtani; alázatosan könyörögvén Nagyságodnak, hogy Azt, az én változhatatlan háládatosságomnak, kiváltképpen való tiszteletemnek, ’s annak a’ határtalan bizodalomnak, mellyet a’ Nagyságod Nemes lelkében ’s jó szívében helyheztetek, egyűgyű de igaz jeléűl venni méltóztassék. A’ Verseknek módja és foglalatja az a’ mi a’ Himfy Szerelmeinek:^* de, ha magamat meg nem tsalom, tsendesebb. A’ Nagyságodhoz való Dedicatio is, melly az első Odát tészi, készen van, egy darabját mustráúl ide iktatom.

 ^*Szép Lélek! gyönyörű Elme!

 Gyönyörű test lakossa! etc.

Mélt: Grófné! A’ Dedicatiót tűrhetem, ha a’ tiszteletet tapasztalom rugójának, mert ki ne kedvelné a’ Voltér ajánló leveleit?^* hanem mikor a’ szemtelenségnek Eszközévé tétetik, a’ vásári éneklő Koldusokkal egy rubrikába helyheztetem. – Én valamint a’ fennt tiszteltt Grófnénak Ő Excjának, úgy Nagyságodnak sem alkalmatlankodnám a’ nyomtatásra való Subsidiummal; inkább késleltetném Munkáimnak kiadását mint sem a’ szemérmes Músákat megpirító Kérésre vetemedném. De az a’ rettenetes tüzi Veszedelem, melly a’ múlt Jun. 11d. Napj. Városunkban 2000 házakat egy dél után elégetett, az én kis Sans-Soucimat is,^* hol a’ Músák karjai köztt nyugodalmas magánosságba éltem, ’s isoláltatva a’ Világtól érzésbe ’s gondolkodásba lappangottam, üszöggé és hamuvá tette: úgyhogy már most nem hogy a’ nyomtatásra, de jó ha a’ ház’ felépítésre elegendő tehetséggel bírhatok. – Nagyságod a’ Grátziák’ papnéja, mit mondok? maga az egyik Grátzia: én poéta vagyok ki a’ Grátziák hant-oltárát virágokkal akarom hinteni. Nagyságodnak szíve az Angyalokéig érzékeny: én szerentsétlenségbe estem. Minek kezdjem hát el a’ kőnyörgést? minek halmozzam az indító okokat? Néma hallgatással ajánlom bé Nagyságodnak Múzsámmal együtt magamat, ’s kérem, légyen bizonyos érzékeny tiszteletéről egy olly természeti embernek, ki hízelkedni tud is ugyan szeret is, de tsak azoknak kikbe elég érdemet lát – annyit mint Nagyságodban, – a’ kinek alázatos kéztsókolással maradok Debretz. etc. leköteleztetett szolg.