HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kiss Imre – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagyszalonta, 1801 szeptember közepe
Megjelenése: CsEml. 117-118. l. Csokonai levélben található műveinek a felsorolását közli Szilágyi Ferenc, „Kiss Imre jegyzéke” cím alatt (CsÖM. I. 203–204. l.). Jelen közlésünk alapja: CsLev. 146–148. l.

Szövegkritika: Boríték és címzés nélkül. A megszólítás fölött idegen kézírás: „Kiss Imre levele.” Az aláírás mellett Csokonai jegyzése: Kiss Imre Úr. Szalonta. Ősz tájban. 1802. A levélben felsorolt versek közül néhány alá van húzva; nem dönthető el bizonyosan, hogy ez a levél írójától vagy Csokonaitól (esetleg mástól) származik.

Keletkezése: Keltezetlen. Csokonai feljegyzésében az áll, hogy 1802 őszén keletkezett, Nagyszalontán, ez azonban ellentétben látszik lenni azzal, hogy a levél írója, Kiss Imre Debrecenben volt a salétromfőzés felügyelője. Vargha Balázs nyilván ebből kifolyólag írta, hogy a „levél írója nem azonos Kis Imre salétrom-inspektorral, Csokonai és Fazekas debreceni barátjával”, akit így nagyszalontai lelkészként jelölt meg, kérdőjelesen (CsEml. 568. és 636. l.). Szilágyi Ferenc ezzel szemben úgy vélte, hogy e levél „kézírása és aláírása pontosan megegyezik a salétrominspektor Kiss Imre kézírásával (vö. MTAK. K 3/72)”, tehát ezt is ő írta (CsÖM. I. 203. l.). Ő viszont a szalontai keltezés problémájára nem reflektált.
A kéziratok egyezéséből kiindulva tehát Kiss Imre Nagyszalontához való kötődésének bizonyítása a feladat, ha a levélírót azonosítani akarjuk. Egy múlt századi kiadványban rá is bukkantunk a szalontai gimnázium régi jegyzőkönyvére, amelyben a rektorok névsorában ott áll: „38. 1799–1800–1801. Emericus Kiss, Inspector Officii reg. sali Debrecini.” (Gere-Katona, 1896, 7. l.) Megtaláltuk Nagyszalontán kapott bizonyítványát is, 1802. május 18-i keltezéssel, melyben az áll, hogy három évig volt ott rektor, s külföldi tanulmányútja miatt ment el (DebrK. R 1001/3.). Kiss Imre, a későbbi salétrominspektor 1799 és 1801 között (s esetleg 1802 elején) tehát Nagyszalontán volt rektor, így a személy és a hely ellentmondása feloldódik.
Probléma viszont, hogy Csokonai szerint a levél 1802 őszén íródott. Úgy véljük, a költőt ezúttal megcsalta az emlékezete, s ezt nem pusztán a jegyzőkönyv egyébként önmagában is elég meggyőző bizonyságára hagyatkozva mondhatjuk. (Már az is feltűnő egyébként, hogy a hozzá írott levelekre a levélíró nevét és a levél keltét mindig pontosan feljegyző Csokonai ezúttal csak nagyjábóli meghatározást ad: „Ősz tájban”.) Kiss Imre iratai között fennmaradt egy levél, melyet Szunyoghy Demeter írt Kisshez, 1802. október 6-án, s ebben hivatkozik a tőle kapott, szeptember 11-i, bécsi keltezésű levélre, amelyben tanulmányairól számolt be (DebrK. R 1001/6.). Ebből következik, hogy Kiss ugyanekkor nem lehetett Nagyszalontán.
Hozzátehetjük még ehhez azon tárgyi érveinket is, amelyek jelen levelünk szövegén alapulnak. Csokonai a levél írásának idején Pesten tartózkodott, Kiss Imre oda küldte neki levelét. Az utóiratban ugyanis arra kéri Csokonait, hogy beszéljen Kiss Istvánnal, a pesti könyvkötővel-könyvkereskedővel egy könyv ügyében: „kerje az Ur hogy vásárra Debretzenbe hozza le a számomra”.* De már korábban is többször olvashattunk hasonlókat.* * Csokonai 1802 őszén Debrecenben tartózkodott, 1801-ben viszont Pesten. Továbbá ekkor nagy terveket szőtt művei kiadására és egyetemi tanulmányok folytatására (ld. szeptember 26-án írott három levelét, Nagy Gábornak,* Kőrösi Jánosnak* és Puky Istvánnak*) – ugyanerre látszik utalni Kiss Imre jókívánsága is a levél elején: „Az újj Tudományhoz, és a Munkáid Kiadásához szerentsét kivánok”.* S 1801 őszére mutat az is, hogy ekkoriban, éppen művei kiadására készülve, megpróbálta összegyűjteni szétszórt kéziratait, ld. erre Szabó Mihály,* Sárközy István,* Székely Péter leveleit,* valószínűleg ugyanezzel függ össze a Győri József-féle, pontosan nem keltezhető levélsorozat is (ld. a Csokonai által,* a Győri József által írt,* s a Csokonainak címzett levelet*). A levél tárgyi mozzanatai egyöntetűen az 1801-es évre vonatkoznak, ami összhangban van Kiss Imre nagyszalontai rektorságának az idejével is, így a levél keletkezését erre az évre tesszük, Csokonai feljegyzésével szemben is.
Az időpont pontos meghatározásában a levél utalásai vannak segítségünkre. Utal az eljövendő „Téli Debretzenyi Vásarra”, ami január elején esedékes, az utóiratban pedig a Kiss Istvánnal Szent György-napi vásárkor (április 24.) történt megállapodásukra hivatkozik. Továbbá a levélben ezt olvashatjuk: „Tiszt. Tudos Margitai István és T.T. Szikszai György Urak ugy gondolom hogy mostani vasár Alkalmatosságával le szállingóznak.”* Ez a mostani vásár elvileg kettő lehet: a Nagyboldogasszony-napi (augusztus 5.–13.) és a Dienes- (vagy másként Szent Mihály-) napi (szeptember 30.-október 8.) debreceni vásár. Minthogy azonban éppen az idézett mondat előtt írta, hogy a nála lévő művek kéziratait a téli debreceni vásárra be tudja küldeni a költő édesanyjához, ezért inkább az látszik valószínűnek, hogy a Dienes-napi vásárról van itt szó, hiszen az a legközelebbi országos vásári időszak (augusztusban még ott lett volna az október eleji vásár). Csokonai bizonytalan följegyzése is mindössze arra emlékszik, hogy ősz táji a levél, s erre az időszakra esnek a már említett tematikailag nagyon rokon levelek is. Mindebből arra következtetünk, hogy itt a Dienes-napi vásár következik soron, vagyis a levél nem sokkal ezt megelőzően íródott: szeptember folyamán, annak a közepe táján vagy az első felében.

Kapcsolattörténet: Kiss Imre (1775-1831) a salétromfőzés inspektora, Csokonai benső barátainak egyike, halála után művei kiadója volt. Az 1831-es kolerajárványban történt halálakor megjelent nekrológban olvashatjuk: „A’ Természettől nyert kitetsző elme-tehetségeit, elsőben ugyan a’ debretzeni ref. Collegiumban, azután pedig a’ Bétsi Ts. K. Universitásban, hasonlóúl kitetsző, ’s a’ Tudományok minden nemeit felfogó, de megkülömböztetve a’ természeti Tudományokat illető esméretekkel gazdagítván; úgy tért vissza ’s állott elő, mint valódi Tudós. A’ minek idővel, – a’ mint reménylhetni, – legalább valamelly részben bizonysága leszsz a’ Közönség előtt az a’ jeles munka, mellyet a’ feljebb nevezett Collegium Igazgatóji által ez eránt megkerestetvén, a’ Nemzeti Oskolák számára, »Technologia, vagy Mesterség Tudomány« tzím alatt készített, ’s egy részben már be is adott: noha azt, fájdalom! egész tökélletességre nem vihette. Tsak ezen tekintetben is, igen idő előtt vesztette el Ő benne egy hasznos Tagját a’ Tudós világ. – Idő előtt vesztette el Benne harmintz esztendeig vólt nagyhasznú Tisztjét, Meghittjét, ’s – a’ mint méltán nevezte – Barátját, a’ Mélt. Vajai Báró Vay Familia.” (Magyar Kurir, 1831., II., 36., 210. l.; vö. KazLev. III. 526. l.) Három gyermeket hagyott maga után.
Petrik (PetrikBibl. II. 389. l.) és az ő nyomán Szinnyei (Szinnyei, VI. 299. l.) Kiss Imre két nyomtatásban megjelent költeményéről is említést tesz (Öröm-ének melyet Első Ferencz magyar király koronázása alkalmatosságával versekben szedett... Pest 1792., Az erkölcsös feleség, Irattatott Nemes-Kéry K. I. által Bécs 1798.). A második címben megnevezett nemeskéri Kiss Imre azonban valószínűleg nem azonos a debreceni salétrominspektorral, legalábbis a családtörténeti szakirodalomban (ld. Nagy Iván, Kempelen, 1911) nem sikerült megtalálnunk kapcsolatát e családdal. (De az elsőként említett művet sem tulajdoníthatjuk minden kétséget kizáróan neki, mert akkor még csak 17 éves volt, ami ha ki nem is zárja, de megkérdőjelezi szerzőségét.) A Magyar Kurir nekrológja a családjáról a következőket írja: „Édes Atyja vala Néhai Predikátor T. T. Kiss Imre Úr; Édes Anyja Néh. Ns Szondi Mária Asszony.” A jelen levélből kiderül továbbá, hogy volt egy öccse. Kazinczy naplófeljegyzésében pedig a következőket olvashatjuk 1804. augusztus 6-i dátummal: „Péterszegen konskripció. Itt a prédikátor Kis Imre úr, a báró Vay Miklós kémikusának atyja; egy szeretetre méltó öreg.” (KazÉlet. 349. l.)
A kollégiumi tanulmányai és a salétrominspektori hivatal elfoglalása közötti időszakról az újonnan megtalált iratok alapján az eddigieknél pontosabb képet alkothatunk. A debreceni kollégiumban 1792-ben subscribált (BarkócziJegyz. II. 28. c. 1., 209. l.). 1797 és 1798 között gróf Teleki Imre fiát tanította, majd ezt követően visszatért a kollégiumba (ld. bizonyítványát, Nagybánya, 1798. február 1., DebrK. R 1001/2.). 1799-től 1801-ig, illetve valószínűleg 1802 elejéig Nagyszalontán volt rektor. Erről, mint fentebb említettük, bizonyítványt is nyert (1802. május 18., DebrK. 1001/3.). Ezt követően Bécsbe került, ahol is egy éven át mineralógiát, kémiát, pszichológiát és mezőgazdaságtant hallgatott, mindezt bizonyítványa tanúsítja (Bécs, 1803. május 26., DebrK. R 1001/1.). Kiss Imre neve egyébként nem található a diákok névsorában (köszönöm Tamás Attilának, hogy Bécsben, az egyetemi archivumban utánanézett az adatnak), s nem tud róla a szakirodalom sem (vö. Szögi, 1994). Bécsi tanulmányait báró Vay Miklós egyre erősbödő sürgetésére hagyta abba, engedve a csábító ajánlatnak, hogy foglalja el a debreceni salétrominspektorságot. Vay 1803. március 4-én értesítette („Édes Imrém”-nek szólítva!), hogy Kiss László nagykállói felügyelő halálán van, április 26-án pedig már a halálhírt közölte (DebrK. 1001/4–5.). A nagykállói hivatalt Braun József addigi debreceni inspektornak szánta, az így megüresedő debrecenit pedig Kissnek. Kiss Imre hazatért, s ezután haláláig a Vay Miklós báró által vezetett debreceni salétromgyár felügyelője volt (vö. Kovács, 1941).
Csokonaival közös baráti kapcsolataira utal az a levél, melyet korábban Csokonainak tulajdonítottak (Harsányi-Gulyás, 1922, II. 656–658. l.). Az ismeretlen levélíró 1799. március 16-án beszámol barátjának, Puky Istvánnak arról, hogy kimegy a kollégiumból, rektornak. Ennek során emlékezik meg két másik barátjáról, akik szintén elhagyják a kollégiumot: „Az az egyik barátom pedig Kis Imre, a másikat te nem esméred, ő megy ama sertéseiről híres Szalonta városába rektornak.” (Harsányi-Gulyás, 1922, II. 657–658. l.) Pukyval kapcsolatban egyébként további két alkalommal is feltűnik Kiss Imre neve. Csokonaihoz szóló, 1802. május 20-i levelében írja születendő gyermekével kapcsolatban: „Csohány lessz az Kereszt attya Ragalyi K. Anya. Kis Imre a’ Pap és Te Kis Komám. – ”* Fennmaradt továbbá Kiss Imrének egy Pukyhoz vagy Csokonaihoz írott levele* is, amely rendkívül bizalmas hangvételű, érzelmes baráti vallomás. Csokonai, Puky és Kiss Imre között, úgy tűnik, igen szoros baráti kapcsolat volt, amelynek azonban sem az eredetét, sem a részleteit nem ismerjük pontosan.
A költő és Kiss Imre kapcsolatáról legközvetlenebb emlékünk Csokonai Imre napra írott verse, 1804-ből (Salétrom inspector Kiss Imre úrhoz, ld. erről Szilágyi, 1981, 274–275. l.), ezen kívül csak az 1801 szeptemberében írt levél,* az említett utalások, valamint Nagy Gáborhoz szóló üzenetének* egy mondata vall erről. Bizalmas barátságuk tényét rögzíti Nagy Gábor és Domby Márton is (CsEml. 388. l.; Domby, 1817, 39. l.). Jóval közismertebb Kiss Imre szerepe, amelyet Csokonai hagyatékának gondozásában és kiadásában, valamint – részben ezzel összefüggésben – a Kazinczyval való vitákban vállalt.