Nagy örömmel hallottam, hogy még él. nagy örömmel irom ezt az egynehány sort is, mivel az Ifju Aszszony eránt való tiszteletemet foglallya magába, mellyből származik, hogy jobb egésséget kivánok az Ifju Aszszonynak az enyimnél, távoztassa el rolla a’ Felső Hatalmasság a’ gondokat, taplállya az öröm édességevel, és kivánságanak tegyen eleget. a’ kivánnya ezt, a’ kinek szive mindenkor tisztelettel buzgott az Ifju Aszszonyhoz való jó kivánság eránt.
Elébb való a’ hordó a’ tsapnál. azért is kedves Úr, Csokonai Mihály nékem drága Jó Uram nézzen úgy ez egy nehany gyáva sorokra mint hajdanába nézett volt, rám. Az én szeretetem tsak a’ kivánságig terjeszkedhetik, mert a’ nagy lábujja megakadt a’ rongyos lepedő szélibe. Aldja meg a kedvesség, és hűség az Urnak munkáit, sebessebben, és élesebben repűllyenek azok a’ villámnál, és valamint amaz a’ vaknak szemébe is bé vág: ugy ezek is vágjanak bé azokba a’ szemekbe is mellyeket a’ kaján irígységnek belső hájoga le tapasztott.
Még akarok írni valamit, v. inkább már írom is. Egyszer hajdanába, azt mondotta volt az Ur nékem, hogy ha megkapnám valahol az Amott kerekedék egy fekete felleg – notának több részét közölném vele. ímé tehát akár kell akár nem, én a’ mit itt, amott hallottam hozzá, ide irom.
Amott kerekedék egy fekete felhő
Abba tollaszkodik sárga lábú holló
Várj meg holló várj meg hadd izennyek tőlled
Apámnak Anyámnak, jegybeli mátkámnak
Ha kérdik mi vagyok, mond meg, hogy rab vagyok
A Török udvarba terdig vasban járok:
Meg esmered arrol űveg az ablaka,
bádog az ajtaja, atzél az asztala.
Labom is el unta vas böltsöt ringatni.
Kezem is el unta sír harangot húzni.
Oda le szolgáltam Ketskemét pusztájan
Jó hat ökör mellett. tizenkét ló mellett
Le hajtam fejemet tsipke bokor töre
Kebelembe búva a’ nagy Sási kígyó
Vedd ki Édes Apám. bizony nem veszem én
Inkább el leszek én egy szép fiam nélkül,
mint fél kezem nélkül.
Vedd ki Édes Anyam. bizony nem veszem én.
Inkább el leszek én egy szép fiam nélkül,
mint fél kezem nélkül
Vedd ki Édes mátkám. bizony ki veszem én
Inkább el leszek én egy fél kezem nélkül,
mint szép mátkám nélkül.
*„A levélben leírt népballada sajátos kompilációja két ismert balladának. Mindkettő megvan Pálóczi Horváth Ádámnál: Ötödfélszáz énekek 300 (Amott kerekedik egy fekete felhő) és 292 (Kebelembe búvék egy nagy áspis-kígyó). Csokonai nem említi műveiben egyiket sem.” (CsEml. 562. l.)
többet nem tudok. maradok alázatos Szolgájok Szabó Mihály – 801. 15. Augusti