HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Nagy Gábornak
Debrecen, 1801. április-június
Megjelenése: Harsányi-Gulyás, 1922, II. 778–779. l.; CsMM, 1973, II. 969. l. (vers nélkül); CsMM, 1981, II. 499–500. l.; CsLev. 123–124. l.

Szövegkritika: A vers a levél szövege alá, attól vonallal elválasztva, három hasábba tördelten íródott. A cím a bal szélső hasáb felett van. (A vers fogalmazványának lelőhelye: DebrK. R 788. 12. 1a.) A címzés a négyfelé hajtott lap hátoldalán található, az egyik negyed közepén.

Keletkezése: Keltezetlen. Az eddigi kiadásokban az 1804-es évnél található, a Nagy Gáborhoz szóló másik két keltezetlen levéllel együtt.* * E levél azonban nem keletkezhetett későbben 1801 szeptemberénél, mert a benne található vers, A’ Nap’ Innepe e hó 11-én megjelent a Magyar Hírmondó mellékletében. További pontosításra ad lehetőséget a levélben eladásra kínált Vályi-féle lexikon ügye is: erről 1801. július 19-i levelében, ugyancsak Nagy Gábornak, ezt írja: „Puky Barátom most éppíttetvén a’ Tusculanumot, sok kőltségbe kevergődött, ’s e’ miatt Vályimat most nem veheti meg: ha Magad jobb Situatióba vagy, adj érte a’ mit akarsz”.* Vagyis a most tárgyalt levélben először felvetett ajánlat után, amely nem járt egyértelmű sikerrel Nagy Gábornál, aki azért feltehetően mégsem volt egészen elutasító, Puky Istvánt kereste meg Csokonai ugyanezzel, majd az elhárító válasz után ismét Nagy Gábort környékezte meg az idézett július 19-i levélben (egyébként ezúttal sem járt sikerrel, mert szeptember 26-án ismét szóba kerül az ügy Pukynak írott levelében, ekkor – úgy látszik – már megalkudtak). Jelen levelünk tehát a július 19-i levél előtt kellett keletkezzen. Sőt, az is bizonyosnak látszik, hogy Debrecenben írta,* így június 26-a előttre kell tegyük, mert akkor utazott Pukyékkal Ongára.
Az ennél közelebbi időpont meghatározásakor az eddigiekhez képest közvetett támpontokra hagyatkozhatunk. A levélben található vers Festeticset ünnepli, aki január 9-i levelében* 25 forintot küldött Csokonainak. E levelet a költő csak április 8-án vehette kézbe, igaz, a pénz nélkül (ld. az 1801. január 9-i* és április 10. körüli* levél jegyzeteit). Feltűnő, hogy az első reakcióként, április 10-e körül íródott levélfogalmazványában éppen a nap-hasonlattal jellemzi Festeticshez való viszonyát: „minden Munkának a’ betsűlete olly fixa tsillag, melly saját (kissebb vagy nagyobb) fényével világoskodik; az Író pedig olly holdatska, mellynek a’ maga Systémájának Napjától, – nékem p. o. Nagyságodtól – kell venni a’ fényt és melegséget”* Ezt aztán megismételi május 16-i és július 7-i levelében.* A vers alapgondolatának és a levélbeli hasonlatnak e szembeötlő rokonságában genetikus kapcsolatot sejtünk, vagyis azt, hogy egymás közelében keletkeztek. Ebből pedig az következik, hogy e Nagy Gáborhoz szóló levél megírási idejéül 1801 áprilisát valószínűsítjük. Biztosra azonban csak azt mondhatjuk, hogy 1801 júniusa előtt íródott.

Kapcsolattörténet: Nagy Gábor (1770-1861) ügyvéd, élete nagyobb részét Debrecenben töltötte, táblabíró lett, majd 1829-ben felköltözött Pestre. Kazinczy jogi ügyeit is ő intézte, a bizalmasa volt (ld. részletesen Kardos, 1940b, 55–60. l.). Csokonai legbensőbb barátainak egyike. Együtt tanultak a Kollégiumban, Nagy Gábor tagja volt a Csokonai pöreiben ítélkező sedesnek. Még a dunántúli vándorlások idejéről is maradt fenn adatunk találkozásukról, maga Nagy Gábor írja, hogy ő vitte kocsin Csokonait 1797 októberében Csákvárról Bicskére (ld. CsEml. 387. l.). Az utolsó években, mikor a költő is többnyire Debrecenben tartózkodott, ismét élénkebb volt a kapcsolatuk. Fennmaradt levelezésük, mely Csokonai 16, Nagy Gáborhoz szóló leveléből áll, nagyobb részben ebből az időből való (ismerteti őket Kardos A., i. m. 60-63. l.). Ezek a levelek többnyire írásos üzenetek holmi apró tárgyakban, amelyek miatt nem akarta személyesen felkeresni barátját, aki a Posta-ház udvarának végében lakott (a mai Piac, Szent Anna és Batthyány utcák által határolt területen). Nagy Gábor egyetlen fennmaradt írásos üzenete Kazinczy egy levelén* található, egyébként pedig Kazinczy is gyakran üzent Csokonainak Nagy Gábor útján. A költő nem őrizte meg a kapott levélkéket, nem úgy, mint barátja, aki gondosan feljegyezte rájuk még a kézhezvétel és a válasz időpontját is. Tényleg nem volt szükségük komolyabb írásos érintkezésre, hiszen személyesen mindent megbeszélhettek, így kapcsolatuk részleteiről ezekből nem sokat tudunk meg. Barátságuk mélységére vallanak azonban azok a levelek, melyeket távollétében írt a költő: ezek legszemélyesebb vallomásai közé tartoznak.