HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Puky Istvánnak
Debrecen, 1801. január 13. (és 1800. december 20.)


Nagy Érdemű Barátom!

Felétek akartam Dersről vissza jönni; de az elmúlt. Vetted é az*
az út-ból javítva.
utamba Madarasról Matoltsi Uram által hozzád írott Levelemet? Mert vártam a’ Kosarat, Kalapot*
Kalapot<at> A t k-ból javítva.
’s az Abderitákat. Kérlek küldd bé most őket a’ Legatustól, hogy kivált az Utolsót most Vásárkor Szikszóra kikűldhessem.
Mindennémű ’s nevezetű Munkájim az Új Esztendővel elkezdenek kijönni: ki nyerne azokból előbb mint Te? Te, az én legállandóbb, legtisztább szívű Barátom. – Csohány itt vala Debretzenbe, ’s nem érdemlék tőle egy látogatást,*
látogást em.
tövébe pedig a’ Collegiumnak, hol még a’ Clavierozgatásra is reá értt. Talám kitsiny vagyok az ő Nagyobbaktól meublirozott Szívébe! … Te kitudhatod tőle. Én akárkire sem kívánom magamat tukmálni: noha a’ Csohány’ szívét jure postliminii visszakívánhatnám.
A’ Zrinyit vártam, édes Barátom, ’s várom: minden felől sürgetnek, barátim, jóakaróim, ’s Pártfogóim: magamra vállaltam Kiadását, ohajtanék megfelelni szavamnak. Az egy Kazincy és Pataki Collegium’ Bθecájában találtatik tsak: az idevalóba – bár melly számos is a’ Magyar Könyvekre nézve! – meg nintsen. – Én állok értte, ha mindjárt 40 forintnál alább ki nem kuporhatni is Sisári Uram Bátyám-tól. –
Mikor haza érkeztem, már akkor elküldötte a’ Tekintetes Nagy Asszony Ongáról a’ Szőlővesszőket és a’ Mondolafákat. Az elsőbbek felette fájinok; az utolsóbbak kár hogy alig haladják meg nagyságokkal a’ Te Angyalotskád’ tserépbéli Mályváját. De ne nevess … Te tőled pedig kérnék vagy instálnék – tudod é mit? a’ mit az ősszel már említettem, t.i. egynéhány Bertzentzei Szilva-*
éSzilva- Az Sz és-ből javítva, az é a szó előtt maradt, em.
és Ákászfa tsemetét, ha a’ föld’ fagya engedi, most, ha pedig*
pedig A di olvashatatlan betűkből javítva.
nem, tehát Vásárkor.
Alázatosan köszöntöm*
köszöntöm A t olvashatatlan betűből javítva.
a’ Tekintetes Nagy Urat, boldog és idvességes innepléseket, ’s az Új Esztendőben pedig új lelki és testi Áldásokat kívánván a’ Mennybéli Jó Istentől. – – –
Tsókolom Kezeit az én kedves Ifjasszonkámnak, tégedet pedig, Lelkem-szerette Kedves Barátom Uram (humilimus servus! – ) ölellek. Éljetek Kedvesseim! ’s tovább is szeressetek!!

Debretzenb.*
A rövidítést feloldva: Debretzenben.
20a Xbris.
1800.
hív tisztelőtök
Csokonay M.
mk.

Barátom! Midőn már ezt a’ Levelet, így a’ mint van, elkészítettem, hogy a’ Karátsoni Legátus által hozzád kiküldjem, akkor hozta egy Jurista Komjáthyné Asszonyomtól azt a’ hírt, hogy már Igaron nem laktok. Hagytam tehát mostani Vásárra. ’S ímé hozza Leveledet a’ Füredi Legatus: de máig sem tudom hol vette, minthogy a’ Leveledre elfelejtetted feltenni, a’ mit legjobban vártam – a’ Dátumot. Igy hát bizonytalan létemben legjobbnak tartottam, ha Ongára írok, mert ott előbb utóbb megtalálod írásomat.
Most tsak ezt adom hozzá, hogy mivel az Abderitákat mód nélkűl sürgetik: küldd ki Szikszóra a’ Professor Úrnak minél hamarább. A’ Kosarat is várnám. Élj Kedvesed’ ölében ’s a’ Boldogság mosolyogjon reátok! Debretzenb.*
A rövidítést feloldva: Debretzenben.
13 Jan. 1801.