Örülök, hogy ez a’ jó alkalmatosságom adódott, mind régi hajlandóságomnak megmutatása mellett az Úr eránt való bizodalmamnak méltó Jelét mutatni, mind pedig egy Ifjatskának szerentséjének előmozdításából származni szokott Nemes Örömöt az Úrral költsönözni. Ugyanis
Ez a’ Legényke itt
Csurgón tanúlván a’ szomszédba lakó érdemes
Pr[a]eorans Úrnak, mint jószívű Báttyának gondviselése alatt, most, hogy tzéljához közelebb essék, az én jóvá hagyásom, ’s tanátsaim mellett
Patakra lement. Az Attya betsűletes, és tehetős Nemes Ember Bars Vármegyébe: maga a’ Gyerek jó természetű, és az én oktatásom alat[t] Aratástól fogva már a’
Rhetoricat is tanulta, elvégezvén a’
periodusokról, Levélirásról való kezdetet, a’ Simplex, és az Aphtoniana Chriát,
*
Simplex és az Aphtoniana Chria: (lat.) A chria a sententia-verstípus egyik legáltalánosabb formája, protasis-paraphrasis-aetiologia-conclusio (tétel-körülírás-bizonyítás-konklúzió) rendet követ (vö. Szauder, 1980, 73–108., főleg: 76–77. l.). Egyszerű formája mellett létezett (többek között) az Aelius Festus Aphthonius III. századi grammatikusról, a chria kialakítójáról (Bán, 1971, 91.) elnevezett változata is: „Hogy ha a’ Protasis, Fő fel-tétel helyett, valamelly bölts mondást vésznek-fel, akkor Aftoniusról nevezik Aftonius Kriájának. E’ pedig úgy szokott véghez menni. 1. Hogy azon bőltset meg-ditsérik, nevezetesen azért az ő bölts mondásáért, vagy tselekedetéért. 2. Meg-magyarázzák mit akart mondani, azon mondásával, mellyet Paraphrasis Le-irásnak neveznek. És itt már ez a’ Protasis. A’ többek mint a’ Rendes Chriában úgy mennek” (Szente, 1792, 127.)
és a’ Magyar Poesist. – Ha nem az Úrnak keze alá esik, kérem alázatossan méltóztassa a’
competens Professor Úrnak ezen én ajánlásom mellett
recomendálni: ha pedig az Úr alatt tanúlni lesz szerentséje, már úgy nem is fárasztom magamat a’ sok
Aúfführunggal, tellyes nyugodalommal örűlök úgy még előrelépésének. Hanem – jóllehet hogy ő tőle kitelik a maga kosztján való lakásis: mindazáltal örűlnék rajta, ha az Úr
Professor Uram valami jótermészetű Úrfi mellé, kivált a’ kinek
Domesticus Praeceptora volna, vagy valami épületes, és előkelő Deák mellé
szinlené bé inasnak. Mellyet, hogy méltóztassék megtenni az Ur, bizodalmosan kéremis.
Többire magamat tapasztalt Nemes indulatiba, ’s költsönös Szívességébe ajánlván, tisztelettel, ’s barátsággal maradok állandóul