Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Az Ó Esztendőbe hozzám útasított betses Levelét, a’ Professor Úrnak vettem, azzal az indúlattal, a’ mellyet érdemlett az abba kitett jószív, és Egyenesség: úgy hogy újra adóssá lettem az Úr szívességének, újra bámulója nagy-Lelkének.

Én tsak ugyan Debretzenbe leszek Husvétkor, és a’ magam tsendességébe kérődzöm mind azokon, mellyeket három esztendei Avantúrjeimbe magamon ’s másokon ’s a’ világon tapasztalni – szerentsém é? vagy szerentsétlenségem? volt. A’ Nagyravágyás nem szaporítjameg az én aggságimat, és a’ Házi foglalatosságok között mindenkor érezhetem, hogy szabad vagyok. Paucos novit secura quies, Qui velocis memores aevi Tempora nunquam reditura tenent.^* –

Ezen levelemet megadó Nemes Veres András, hajdani Tanítványomat pedig bátorkodom az Úr Professor Uramnak a’ végre béajánlani, hogy ha valamelly jótermészetű Úrfi, kivált a’ kinek Házi Paedagogusa volna, Inas nélkül szűkölködne, méltoztassa az Úr Professor Uram melléje rendelni vagy rendeltetni. Esmérem jól az Úrnak minden jóra igyekező Ifjak eránt viseltetni szokott Nemes hajlandóságát, esmérem ennek a’ Legénykének betsűletes voltát: ’s miért ne bátorkodtam volna ezt a’ közbenjárást megpróbálni?

Többire minden jóknak kívánása, ’s változhatatlan tiszteletem mellett maradok
Nagy érdemű Professor Uramnak