Szép Kegyes! Mihelyt vettem boldogító kezecskédnek sorait, azonnal az öröm ezer édes érzésekkel lepte meg tusakodó szívemet, s azonnal kiindúltam Komárom földéből. Megyek és repűlök, kedves angyalom, a Te leveled szárnyakat köt az én óhajtásaimra, s ragadtatva ragadtatom az én szerencsém felé; mert a mi legnagyobb szerencsém volt, feltaláltam.
Ah kedves lélek! gondolhatod-é melly örömöket szerzett nékem az az imádandó papiros? úgy néztem a tulsó felen irott két sorocskádat, mint az én paradicsomi boldogságom felől való contractust!
Egész utazásomba mindég a kezembe tartottam leveledet, s elérkezvén mostani szállásomra, kebelembe dugtam azt, s annak angyali iróját képzettem magamnak – az éjjel is szívem mellett háltattam – három ezer betü van abba a kevés irásba, én pedig
minden betüt ezer csókkal terítettem be – gondolod-e mennyi volt az a csók? pedig még a tisztáját is sorra csókoltam, mert ott is járt az a
grátiai kéz, a mellyet én bálványolok!
*A levél csókolásának motívuma elterjedt volt a kor érzékeny irodalmában, Csokonai is említi A’ Tsókokhoz készült Vázlatfüzetben, valamint erre épül a Kleistből fordított Elizához című epigramma is, amely A’ Tavaszban jelent meg.
Igazán írod, vígasztaló őrző angyalom! hogy levelem szivemnek belső rejtekéből származott; mert hogy ne szármozna a szívemből, a mellybe semmi sincs egyéb írva hanem ez az istenasszonyi név: Julianna, s utána ez a hét betü: hogy szeretet!
Lehet-é az, hogy egy szelíd lélek ellen kegyetlenek lehessenek a fátumok? és hogy a rettegés és félelem háborgasson egy olly szívet, a melly más szívre is nyúgodalmat áraszthat?
És Te sóhajtasz! Én azt tartottam, hogy a sóhajtás nem férhet a mennyeiekhez vagy azokhoz, a kik ollyanok mint a mennyeiek. De áldom azt a sóhajtást, a melly ollyan ölelésre teremtetett kebelből származott fel! Vajha a szelek szárnyain ez a szép sóhajtás hozzám repülhetne, és egygyé forrhatna az én lelkemmel, a melly csupa sóhajtás!!
Már én ezután levelemet csak a mi barátnénkhoz utasítom.
*
levelemet csak a mi barátnénkhoz utasítom: feltehetően Bédi Jánosné Fábián Juliannáról van szó (ld. a keletkezésről mondottakat).
Te pedig, ha olly kegyes vagy a millyen szép, ne tagadd meg tőlem az én békeségemet, azaz, írj ezután is, de írj hosszabban, forróbban, és úgy hogy én annak olvasásában elájuljak!
Ma 21-dik napja van octobernek – ma kezdd el, ma; mikor vészed ezen levelemet – tégy félre minden dolgot, felejtkezzél el mindenről, még magadról is; a feljövő nap már a papiros mellett találjon, s mikor lemegy utolsó súgára is, a te csókra méltó betűdre pillantson, s csak akkor vedd észre, hogy a szerelembe elmerűltél, mikor az én nevemnek emlegetését a hajnali kakasszó rezzenti félbe! Így készíts nekem november végire egy levelet – köttesd bé Töltesy urammal,
*
Töltesy uram: Vargha Balázs egy bizonyos Töltési Ferencre utal, akit a kollégiumi jegyzőkönyv 1794-ben mint komáromi illetőségű diákot említ (CsEml., 38. l.). A szövegösszefüggés alapján azonban inkább Töltésy István komáromi könyvkötőre kell gondolnunk.
s ollyan nagy csomóba küldd el, hogy én azt Hármas Historiának
*
Hármas Historia: utalás Haller János Hármas Istória című szépprózai fordítására, amely először tartalmazta a Gesta Romanorum egészét, s amely regényes-novellisztikus előadásmódjával hosszú ideig igen népszerű volt.
gondoljam!
Akkor küldd el
delizsáncon Pestre az
Institoris úr magyar cabinetjébe
*
Institoris Gábor volt a tulajdonosa az első pesti magyar olvasókabinétnak (könykereskedés és kölcsönkönyvtár), amely 1792-től a Kecskeméti utcában működött, s a pesti értelmiség találkozóhelye is volt egyben (vö. Fülöp, 1978, 41–47. l.). Csokonai a későbbiekben is szoros kapcsolatban volt Institorissal.
– már én akkor eladom a stokfisomat
*
stokfis: stockfisch (ném.): tőkehal. E szó azonban nehezen illeszthető a szövegbe (a másolatok különféle olvasati változatairól ld. szövegkritikai jegyzetünket). Ferenczi Zoltán úgy értelmezi e helyet, hogy a költő „reméli, hogy eladja műveit” (Ferenczi, 1907, 80. l.).Mezei Márta lektori véleményében kifejti, hogy „a szó a németben a hallgatás, az unalom jelzésére is szolgál, így itteni játékos értelme az lenne, hogy ha megjön Lilla levele, »eladja« kedvetlen hallgatását, unalmát, ezt variálja soraiban”. Ez az értelmezés tűnik a legvalószínűbbnek.
s annak az árán kiváltom: sőt kész volnék magamat is annak kiváltásáért
árendába adni – de már én nem vagyok magamé – magamról rendelést nem tehetek; mert a Te rabod vagyok. Írtam
Bicskén, october 21-kén, 1797-ben.