Azokat a’ kő sziklákat járom mostan, hol
Ovidiustól fogva sok Poëta hajót tört és a’ mellyek miatt vagy jó
Iurista vagy jó Poëta leszek, minthogy a’ kettő nehezen állhat meg edjütt. Isten tudja, melyikre vólna ez idő szerint nagyobb szüksége nyomorúlt édes Hazánknak. Bölcs Törvény magyarázóink, és okos Törvény tevőink ugyan jó számmal találtatnak: de igaz tiszta ízű Poëtaink száma felette igen kitsiny.
*E részhez vö. az 1797. november 8-án
Orczy Lászlónak,
* az ugyanekkor
Koháry Ferencnek írt,
* valamint az 1798. január 23-án
Széchényi Ferencnek címzett levél
* sorait.
A
II. Jósef uralkodásának vége felé ugyan fel serkentek Hazánkban néhány szebb Lelkek által az ő mélly álmokból a’ tudományok; de ugy látszik ismét valami titkos erő őket meg opiumozta.
A’
II. Leopold rövid országlása alatt az arany idő nemzeti
Literaturánkra nézve bé is állott, el is múlt.
*A levél további részével vö. az 1797. november 8-án
Orczy Lászlónak,
* az ugyanekkor
Koháry Ferencnek írt,
* valamint az 1798. január 23-án
Széchényi Ferencnek címzett levél
* sorait.
Azóta a’ jó igyekezetek, vagy ledűltek, vagy lábra sem álhattak, aligha sok jót reményelhet a’ következő emberi nyom. A hazát egy különös megzsibbadásba látom – vajha ki nyulna eggy dajkálkodó kéz s ébresztő balsamot hintene bádjasztó Tagjaira. Igyekezzünk, mert az idők szomorú végével fenyegetnek édes Hazánk
Literaturájának, s félő, hogy míg mi szunnyadozunk, el enyészik a’ Magyar nyelv minden díszével, ’s nem lész a’ ki azon beszéljen, – a’ mellynek irtoztató kezdetét már eggyszer láthattuk-is és a’ jövendő Századokban úgy fogják a’ Magyar nyelvet fel találni, mint ennek a’ mi Századunknak közepe táján, az ez előtt ezer esztendőkkel virágzott Celták nyelvét és leg jobb Iróinkról-is csak ugy fognak emlékezni, mint most a’ nagy
Ossiánról.
*Műveit James Macpherson adta ki, illetve "költötte". A hamisításra hamar fény derült, de ez nem akadályozta az ossziani énekek rohamos terjedését és hihetetlen sikerét Európában: az ősi iránti érdeklődés, az ébredő modern nemzettudat és a fenséges stílusszint megújításának törekvése talált rá benne a megfelelő példára (ld. minderre BJÖM. I. 526-550. l.; Sárközy Péter: Petrarcától Ossziánig, Bp. 1988.). Alakja a nyelv kiveszésének és a nemzet elpusztulásának gondolatával forrott egybe.
Én ugyan nem azért kivánom az én külömben meg únt Napjaimat többekre-is szaporodni, hogy annyival hosszabb
Rollet játszhassak az én Hazafi Társaim között, a’
Literatura szomorú
Theatrumán, ’s a’ háládatosabb maradéknak eggy tapsát meg érdemeljem – hadd mondják mások hogy én-is hoztam leg alább ketske szőrt a’ sátor csinálásra – – –