Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Barátom! Juniusnak 10^dik én költ leveledet én tsak tegnap ugymint e’ folyó hónak 12^dikén vettem: Sorsod’ javúlásán örülök, nem azért mintha azt neked elégleném, hanem azért, mert vele meg-elégedettnek mutatod magadat; Poëseos Praeceptor vagy; s azt kivánod hogy segittsek rajtad: szívesen, a’ mit tehetek, egy ollyan Versszerző létemre, a’ kit Poësisra senki sem tanitott, hanem ha talán maga Apolló. – Nálatok talán most is a’ Deák Poësis uralkodik;^* melly a’ maga nemében olly igen szép, hogy én azt tartom az ékessen szollás’ meleg-ágyának; nálunk pedig a’ miatt rút, és azért nem érhetik meg, mert ollyankor tanittatik, mikor még a’ nyelvet sem értjük; ollyankor akarunk énekelni, mikor még szólni sem tudunk; ’s eppen nem azt tselekesszük, hogy meleg ágyban érlelnénk az ékesen szóllást, hanem meg sütjük azt éretlen korában: a’ Deák Poësisban tehát semmi tanátsot nem adhatok, mert az éppen nem a’ mi Poëtica Classisainkba való; hasonló meg-jegyzésem van a’ Görög Poësisrúl is; hozzá adván azt, hogy ha ezt ollyan gyakorolja, a’ ki már a’ nyelvet ha nem éppen tökéletesen is; de tsak ugyan jól érti; ott találja fel valósággal a’ gyönyörű izlést; ’s abbúl vehet magának példát arra; mint kellyen magát Poëtává, (’s nem tsak verselővé) tenni, Magyarúl is: – erről is hát tsak illyen keveset: hanem már a’ Magyar Poësisrúl.

En Versegit nevethetem;^* a’ ki mivel nagy musikus, azt tartja ’s azt akarja el hitetni másokkal is, hogy a’ cadentias Poësis nem poësis, hanem tsak annak néműnemű alatsony majmolása; és ő vele ebben az értelemben sokan vagynak; de nevethetem azokat is, a’ kik ellenben, minden hang mértékes verset^* izetlennek tartanak, ’s tsak azt tartják versnek, a’ mit a’ cadentia a’ sorok egyeztetésével azzá tesz: mindenik hijjános értelem; mindenik állitás kevés, és még is mindenik sok: – En hát ugy gondolkodom: hogy a’ Poësist valósággal az éneklés szűlte;^* ’s mivel minden énekben tapasztalunk bizonyos tactust melly nélkűl semmit sem ér a’ hangzat, a’ hangokra alkalmaztattunk pedig értelmes szókat, azért ugy itélem, hogy valaha a’ Poësisnak első kezdetében abban állott föképpen a’ versszerző mesterség, hogy a’ Syllabák quantitássa meg egyezzen az éneknek tactusával; másodszor tapasztaljuk az énekekben azt, hogy magok a’ hangzatok vagy egymás után, vagy alternative a’ sorok’ végezeteinn meg egyeznek; ’s ez szülte valaha (de mivel ezt nehezebben lehetett eszre venni; későbben is eshetett ennek nap fényre jövése;) a’ cadentiat; harmadszor tapasztalunk az énekekben, minden sorban, bizonyos rendes meg szakasztásokat, ’s ebbül lettek osztán a’ cezurák; mellyrűl, mig el-nem felejtem azt jegyzem meg; hogy a’ caesura a’ versben olly szükséges, hogy a’ nélkűl a’ leg jobb faragású vers is tsupa izetlen; mentül több van pedig benne, annál szebb és tettzetössebb (értvén a’ numerusra nézve, mert a’ leg jobb numerusú, vagy mechanizmusú vers is lehet rossz ha a’ belsö szépség, az ész, és a’ tüz hibázik) Virgiliusnál is sokkal szebb faragasú vers ez Insonu / ere ca / vae gemi / tumque de / dere ca / vernae^* a’ hol minden pes cezurat tsinál, azaz a’ szót ketté vágja; mint ez: Hic cur/rus fuit / hoc re/gnum Dea / gentibus / esse^* a’ hol tsak kettő a’ cesura; a’ melly Hexameterben pedig leg alább két cesura nints, az ollyan otsmány ha bár leg szebb ész legyen is benne, hogy tsupa tsömör és Virgiliusnak minden verssei közt alig lehet találni verset ezzel a’ hibával; többnyire pedig a’ harmadik pesben szokott esni az egyik cesura, és innen van az eredete annak hogy a’ Cadentias magyar Hexametereknek ott van a’ meg szakasztása: Nemzetek’ Annyának / Kit egész Európa tsudának. /^* Es hogy azon a’ helyen cesura legyen, szint ugy rá jár a’ Poëta pennája, mint Virg. Eneissének elejen mindjárt, Arma virumque cano,^* nyolcz versben mindenütt cesura van a’ harmadik lábban: ’s ez is egy jele annak, hogy a’ Hexameter is valaha Enek nota vólt, mig osztán ez különössen Oratiová^* nem vált; – A’ Pentameternek pedig a’ közepén van ollyan meg szakasztása, melly múlhatatlan, noha abban is, mennél több van annál jobb; Heu mihi quod Domino / non licet ire Tuo.^* mert a’ Pentametert valaha nem ugy Scandálták mint most: Heu mihi / quod Domi/no / non licet / ire Tu/o. mert úgy nem is vólna Pentameter; hanem így, Heu mihi / quod Domi/no non / licet i/re tuo/. és a’ harmadik pes mindenkor spondeus vólt; ’s onnan van az, hogy a Pentameter caesuraja mindenkor longa, nisi per abusum vel licentiam abbrevietur;^* ’s onnan van az is, hogy Ovid. minden munkáiban alig találni három verset, mellynek a’ vége trisilabum szó legyen; és az valósággal izetlen, és miert? azért mert ott van a’ második mulhatatlan caesura, melly nem lessz meg ha három syllabas szó van hátul, mert a’ pes is eppen három syllabájú, és igy a’ pes nem vágná két felé a’ szót, vagy a’ szó a’ pest.

Ezeket előre botsátván azt jegyzem már meg: 1^o hogy minden Regi Deák és Görög versek nemei, Enek notákhoz vóltak alkalmaztatva, némellyek szorossabban, mint a’ Hexameter Pentameter, Asclep. Alcaic.^* ’s az némellyek gyengébben mint a’ Iambicus és Trocheus versek; ahol az ének notákban a’ Tactus nem volt olly szoros mertékre véve, hogy mindenütt egy helyen egy formán nyujtassék meg

2^o Minekutánna látták, hogy a’ Hexameter structurája meg engedi azt, hogy periodice irhasson az ember rajta rövidebb vagy hosszabb sententiákat, és tizet huszat is egymásba fűzhessen; ’s ugyan azért, felségesebb elocutiokat is lehetett benne tenni; kezdették a’ nagyobb dolgok elö adasára különössen ezt választani; a honnan lett a’ Heroicum Carmen; ugy hogy ezt utobb Oratiokban is applicalták éneklés nélkül; hasonlóképpen a’ Disticont kezdették Elegiakra Hymnusokra leg inkább applicalni, mivel az Ariája leg közönségesebb ’s talán leg szebb is vólt; mint ma az Enekeknek nagyon el közönségesedett mértékjére lett illud Faludianum^* Fillis nyugszik mélly álomban etc. etc. (melly Trocheus vers maradványa) a’ Historica Narratiokra pedig mivel az valamelly nehéz munkát meg nem szenvedett, kezdették usúrpalni a’ Iambust és Trocheust.

3^o A’ Regiek a’ mennyire tudhatjuk a hangok egyenlöségére vagy éppen nem ügyeltek, (hanem tsak a’ Tactusra) vagy azt olly késön vették eszre, melly jól esne azt a’ szépséget is szóval ki fejezni, hogy annak applicatiója a’ később ostoba még vas seculumokra haladt; a’ mikor már ez a’ szépség otsmányságnak tettzett, mivel az aurea aetasban nem vólt; ’s nem tartunk rutabbat mint az akkor kezdödött cadentias deak Disticonok; tudni illik, feledekenységbe ment már akkor, hogy minden versnek éneknek kellene lenni; hanem a’ Carment mint Oratiót ugy irták, ’s tsak ugyan ugy is nevezték Ligata Orationak.

4^o Ambár pedig egy régi, söt már meg-hólt nyelvben, nyitást, még ollyat is, a’ minek eredeti okát lehet adni, alkalmatlan tenni, és nevetséges; de egy ollyan nyelvben melly most kezd virágzani, és érni; illendö minden szépségeket be hozni; szükség a’ magyar Poëtának a’ Cadentiás szépséget betsülni, ’s meg nem vetni; söt látván azt melly szép a’ vers ha énekeltetik; a’ hangzatnak egyenlösége pedig valóságos propriuma az Eneknek, és talán mulhatatlanabb mint a’ Tactus; talán nem is kellene cadentia nélkül verset irni, hanemha éppen ollyat, a’ mi éneklést nem admittál, hanem tsupán tsak Oratiót redoleal.^* de

5^o Valamint a’ Cadentia meg kivantatik; ugy örömest meg kivánnám én a’ Quantitást még a’ Cadentias versben is; értvén a’ Quantitáson akar új mertékeket mellyeket magam valamelly ének Tactusához képpest tsinálok; akar a’ regiek közül valamellyik metrumnak Quantitásait: igy már a’ mostani 12 syllabájú cadentias verseket a’ régi Asclep. versek mértekere lehetne alkalmaztatni,^* vagy más akkora sorú metrumra; az én 15 sylabaju verseimet Trocheus mértékre kellene venni;^* ha nem restellené az ember: A’ mint hogy én, ambagini narrationibus,^* nem igen halgatok a’ Quantitásra, ’s meg elégszem az egy cadentia szepségével, vagy ha ez nints, a’ másikkal; de ha éneket irok; ritkán, igen ritkán írom azt Quantitás nélkül (a’ minthogy az énekeim nehezebb értelmüek is) hogy minden syllabám mertéke, a’ Tactussal meg-egyezzen; és e’ nelkül az Enek olly otsmányúl hangzík; hogy a’ Német enekeket, ha szinte leg szebb ész tündöklik is belölök, nem szenvedhetem, éppen ezen hiba miatt. de erre majd alább egy jegyzés lessz; ott a’ hol a’ Quantitásrúl írok hogy honnan kell venni a’ mérteket, Positio száj táttás^* szerént ne irjon hát a’ Poëta soha éneket, ez vagy amaz régibb irott ének’ soraihoz alkalmaztatva; hanem elébb tanúlja-meg az ariát, ’s abbul latni fogja, hol mitsodas Quantitások kellenek; mert e’ miatt hibáztam ’s hibázok én is eleget; noha a’ közönségesebb notára irott énekekben, vagy az ollyanokban a’ hol a’ Tactust is szembe tünés nelkül lehet változtatni, szabad a’ Quantitást is meg nem tartani; vagy leg alább nem eppen rút.

6^o A’ caesurat is a’ le kótázott aria jó formán meg mutatja, hol illik, ’s hol el-mulhatatlanúl szükséges?

En tehát, ha Poëtat tanitanék, soha sem hagynám másként verset irni, hanem elébb minden nemü versnek egy valamelly notájára megtanitanám; ’s ugy adnék neki dolgot mintha éneket irna; és ő két három proba után eszre vehetetlenül rá szokna, a’ Quantitásra vigyázni; söt nem is tartaná azt valami unalmas dolognak, mert az ének maga, vagy az ének tactusaira való figyelmezés ugy meg tanitaná ötet metrice irni, hogy még minekelötte tudná mi a’ hexameter, már hexametert tsinálna; – De kérdes hát, mitsoda törvényei vagynak a’ Quantitásnak; mitsoda a’ Cadentiának, mitsoda pedig a’ Caesurának.

1^o A’ Quantitásnak a’ Magyarnál, sőt minden élő nyelvekben, azt tartom én múlhatatlan sőt egyetlen egy törvényének, hogy ugy legyen az hosszú vagy rövid, a’ mint azt köz beszédben hosszan vagy röviden pronuntiáljuk; és igy a’ vocalisokban a’ szaj-tátás, a’ consonansokban pedig az egység vagy többség tsinálja a’ mertéket; a’ hol accentus és positio van az mindenkor longa, a’ hol pedig ez nints mindenkor brevis; itt hát ki irok egy nehány különössebb jegyzéseket, mellyekre az Új Magyar Poëták adtak alkalmatosságot:

a. A’ hol muta és liquida van egymás után; azt hijjába eröltetem én rövid syllabává tenni; mert a’ ki mondása hosszassan esik, és tsak addig nem tettzik meg, mig nem énekli az ember a’ verset; hanem a’ muta és liquidarúl való Deák regulát még is használhatja az ember egy esetben ugymint

b. A’ magyarnál nem tsak a’ szó közepén lévő két consonáns tsinal positiot, ’s nem is tsak az a’ mit artificialis positionak nevezünk, mihelyt egyik szó végén, ’s masiknak elein öszve jönnek a’ consonansok; hanem a’ következő szó elején lévő két consonans is positiot tsinál és a’ végső vocalist hosszúvá teszi; de ha a’ két consonans muta és liquida, akkor communissá válik a’ brevis vocalis, úgy hogy nekem ez: Tromfra tromfot adott, jó fél pentameter; de ellenben ez is jó Adonicus Ellene tromfol.

c. A’ czigány ’s et, nemelly poëtáink ollyba tartják, mintha betű se vólna, és az utánna következö consonansal positiot nem tsinálna, – mint Hirleli ’s szégyennel benne maradni talál: a’ fűl pedig maga bizonyitja, hogy ez izetlen így; és az i rövid vocalist az utánna következö ’s és sz. valósággal hosszúvá teszi.

d. az a’ a’ magyarnál mindenkor hosszú, az pedig rövid; a’ barom prima longa, az ember prima brevis; ezt a’ mi poëtáink sokan nem akarják hinni; holott van természeti oka; mert az a’ mindenkor consonans elött iratik, ’s eppen azért iratik, és jeleltetik meg egy rantassal, hogy ott znek kellene lenni, vagy a’ helyett a’ következö consonansnak kétszereztetni; melly mindenik valóságos positio; ellenben a hol vocalis következik, ott azzal élünk; mellynek mivel accentusa nints, természettel rövid.

e. ban ben mindenkor longa; mert ambár tsak egy nel irjuk, (’s talán némelly poëtáink azért sürgetik tsak egy ennel iratni, hogy ancepssé tehessék) de tsak ugyan az n a’ ki mondásban kettöztetve esik. – idem de gy.

f. egy szóval a’ mint a’ száj tátás vagy szó nyújtás^* esik a’ ki mondásban eppen ollyannak kell lenni a’ poëtica quantitasnak mindenütt; ’s talán eppen ez a’ közönséges törvény adta a’ német Poëtáknak azt a’ szabadságot, hogy ők az accentus nélkül való Syllabát rövidnek teszik, ha szinre két három consonans kövesse is; ’s való is az, hogy az énekekben nem olly nagyon tünik szembe, ha a’ rövid tactusra positios syllabát teszek, tsak hogy a’ vocalis legyen rövid, mintha accentusos vocalissal élek a’ rövid Tactuson, ’s ezzel a’ szabadsággal én is gyakran élek az énekekben de ott is tsak restségbül; azomban hogy hibázok meg ismerem, és a’ positiot valóságos törvénynek tartom.

g. Az elisio szabad ugyan, de illetlen a’ Magyarban, hanem ha a’ már közönségessé lett szokban, mint gazd’ Asszony, Kurvannya; egy szóval ollyan helyen, ahol a’ betüt az irásban is ki lehet hagyni; és e’ dologban a’ görög Poëtákat kell inkább követnünk, mint a’ Deakokat: türhetö az elísio akkor is, mikor egy az elidalt vocalis azzal, a’ melly miatt elidaltatik, mint jobbra adta, félre ezzel, ferjfi ing. – En soha sem elidálok, vagy ha elidálok, hibázok; de örömest el is kerülöm hogy öszve ne ejtsem a’ vocalisokat, mert az is izetlenetske

h. a’ H betü a’ magyarnál nem lehellés, hanem valóságos consonáns és positiot tsinál; mint a’ fül önkent meg mutatja

i. A’ Dialectusok sokat könnyithetnek a’ Poëtán; melly nálunk szint annyi van mint a’ Görögöknél vagy még több; egy dialectusban sokszor rövid az a’ sylabba a’ mi masutt hosszú, mint szivem tul a’ Tiszán prima longa, nálunk pedig brevis; tyuk Debreczenbe longa, nalunk pedig tiknak mondják, és brevis; ebből abból; Debreczenbe posterior longa; itt pedig uval és üvel mondják ebbűl, abbúl, és brevis. ’s mas illyenek. – A’ Quantitásokrúl most több nem jut eszembe, hanem

2^o A’ Cadentiakat a’ mi illeti; én ebben nagyon kényes gustusú vagyok és még is magamnak gyakran nagy szabadságokat veszek: egynehany jegyzést teszek ide, mellyek törvényül szolgálhatnak rész szerént a’ jóságra, rész szerént a’ szépsegre nézve; ugymint

a. A’ cadentiat másfél syllaba tsinálja, ha több, szint ollyan rút, mint ha kevesebb; hanem ha kevesebb akkor nem tsak rut, hanem rossz is; verekedem, törekedem, már sok, és rút, embertűl tengelytűl, kevés és nem jó – excipe monosyllaba.^*

b. Nemellyek az issel vissza élnek, és cadentiat tsinálnak ez egy kis szóbul – ez másként nem jó; ha tsak az elötte való szóban is fél syllaba meg nem egyez; jobra is, mondja is, jo cadentia, vagy leg alább nem rossz, de már ember is, barom is, eppen rossz

c. Az accentus valamint a’ vocalist változtatja ugy a’ cadentiat is; kenyérrel, emberrel, nem jo cadentia. ellenben

d. vagynak ollyan sogorságos vocalisok, mellyeket a’ pronuntiatio egy formakká tesz, ’s jo cadentiat tsinálnak ’s különösen az a, és o. tsináltam, fel valtom.

e. Annál szebb a’ cadentias vers, mennél több külömbözö reszeibül valók a’ beszednek a’ cadentiat tsináló szók; és izetlen ha mind ez eadem parte orationis^* vagynak; ha egyik végsö szó verbum, a’ másik legyen nomen, a’ harmadik adverbium vagy pronomen, értettem, mellettem, az én tettem, kára, sokára, kardjára, vára, vagy leg alább külömbözzenek Casusban vagy Numerusban vagy Tempusban. (Ének, Vének; homok, templomok, bánat, szánat, vagy szánkat, el mentem, meg mentem)

f. Jo a cadentia akkor is mikor két külömbözö de egy forma hangzatu consonánst a’ pronuntiatioba egyé teszek; mint gyakran d. iratik és t. olvastatik, mint szenvedtem, igy hangzik szenvettem, jo hát e’ mellé ez: mellettem. néha pedig n. mint tselekenni,

g. A’ dialectusoknak lehet hasznát venni a’ cadentiákban is; mint ezt: megyek: sok helyen igy mondják, menek; jó hát ez mellé, Istenek

h. Igen szép a’ cadentia ha egy syllabáju szoval toldatik még is egész (a’ másik szó végén való fel szylabával;) mint:

 Ditsö tetteiért, Mars maga vinné be

 A virtus házábul a’ Ditsösségébe;^*

  A’ magyar Koronát el nyeri Mátyás, a’

 melly lessz nagy érdemid meg jutalmazása,^*

 Igaz hogy emberi testben az Isten meg jelent, és

 Ollyanokra tanitott-meg az Isteni jelentés,

3^o következne már hogy a’ caesurákrúl irjak; de ennek törvényeit nehéz irásban hanem hanggal énekléssel lehetne leg jobban meg magyarázni; itt hát tsak a’ nálunk közönséges verseknek meg szaggatásirúl irok valami keveset.

a. a’ Hexameternek és Pentameternek valamint a’ más hang mértekes verseknek is ott és annyi caesurájoknak kell lenni, a’ hol és a’ mennyi van a’ Deakoknál; ’s mennél több a’ caesura, annál szebb a’ vers. mint ama trefás:

 El-temetém tetemit drágán vett barna busámnak

 Vesszenek el kerekim, szekerem, szép tsepregi lánczom^*

b. A’ cadentias 12 szyllabajú verseknek a’ közepin van a’ meg szakasztása közönségesen; és ez azért, mert Asclep. vers formára kezdettek irni; de én láttam már ollyakat, ’s ollyanokban irt egész könyvet, a’ hol elöl öt hátul hét szilaba vólt el szakasztva, és nekem tettzett,

c. A’ 15 syllabaju verseknek, a’ míllyeket én szeretek irni, az elsö tagban 8, a’ másikban 7. syllabájok van; és ha több nints is, ennek az egy caesurának mulhatatlanúl meg kell lenni; és úgy vólna leg szebb, ha az elsöbb tagok véginn is mindenütt cadentia vólna; mint Faludinak sok énekei, és mint nekem is a’ Nyari ejtszakám véginn egynehány:^* ezen formajú verseknek sok fele ariaji vagynak; én magam tudok hetet, és mind a’ hét örömest meg kivanná, hogy az elsö 8 syllabábúl alló tag is két felé szakasztasson és cadentiaval szepittessen; illyen formán

 Meg állának, a’ Dunának, be hártyázott habjai,

 Öszve vagynak kötve fagynak lanczaival partjai;

Az vólna már hátra, hogy a’ valóságos érdemérül szollyak a’ Poësisnak, ’s ne tsak azt mutassam meg mi teszi a Metrumot; hanem azt is hogy a’ Carment mi tsinálja jónak és szépnek; de ebben a’ Magyarnak is tsak az az Aestheticaja, a’ mi a Deaknak ’s Görögnek; – valóban tüz nelkül még a’ szép eszü Poëta sem ér semmit is.^* – Irnék valamit a’ versek nemeinek meg választásárúl is; de ez már odiosa materiavá lett, azért arrúl halgatok; ’s tsak azt mondom hogy a’ metrumot jó a’ materiahoz alkalmaztatni, (ertvén a’ metrumot széles ertelemben ’s ki terjesztvén a’ Cadentias versekre is) azt tudom, hogy a’ jo Poëta szajábul ’s tollábúl a’ négy sorú cadentias vers is szebben foly és könnyebben, mint másokebúl a’ hét sorú, vagy a’ hang mértekes; én a’ Négy Sorukat a’ Deák Hexameterek helyébe Heroicumokra szeretném applicalni, mivel ambar minden Stropha véginn, periodusnak, vagy leg alább annak egy tagjának kell végezödni; de a’ stropha akkora, hogy meg ternek benne egész periodusok, és szép öszve ragasztásokat lehet benne tsinálni; az én 15 syllabáju verseim pedig leg alkalmatosabbak a Scientificumoknak^* irására, mivel a’ sorok hosszúk; ’s az értelem kevésbé szorittatik meg, ’s könnyebben beléjek fér valami, mint a’ rövidebbekbe: de tsak ugyan alkalmatos ez a’ heroicumokra is: a’ comicumokra pedig igen nagyon: én egy Tragoediat irtam^* illyen versekkel, mellyet több jo baratimmal el-olvastattam, és tsak egy vette eszre hogy vers; mivel a’ sorokat az irásban meg nem külömböztettem. – Többeket ha kívánsz; kérdezz különössebb esetekrül, és akkor felelek bövebben; most már megyek több részeire levelednek.

Enekem notáit kivánod tölem: De barátom! sajnálva kell meg vallanom; hogy irigylette azt a’ szerentse a’ magyar Literaturának hogy én Musikát tudjak: és ámbar a’ musikában is a’ szépet a’ rúttúl a’ leg-jobb virtuosusoknak innye szerént szoktam külömböztetni; de ex arte semmi musikát az Oralison kivül nemtudok;^* hanem a’ Clavicordiumot egy kézzel imigy amúgy veregetni: Többen is kivánták már azt én tölem, de az a’ szerentsétlenségem, hogy nem kapok ollyan embert, a’ ki a’ musika kótákat is tudná, és az oskolai kotát is egyszersmind, hogy annak segitségével minden énekeim notáit ki adhatnám.^* – En componálok ariakat magam is; és a’ musikusok azt tartják, hogy azok mind nehezek; Poëtának pedig valóban nehezek; mert azokra Quantitás nélkül hijjában irna verset akarki is. A’ Születtem hétszáz hatvanban^* nak notája pedig nem magam compositioja; egy regi Barát Notára irtam azon verseket; ’s azt az ariat ímé oskolai kotákkal meg küldöm. Csináltam a’ Franczia Király halalára egy Papista^* requiem forma ariat; de a’ mellynek kotáját hijjába küldeném meg, mert a’ hang ugrásokat nehez vólna ki tennem; noha ez már nem olly kényes a’ Quantitásokban mint más Enekeim.