Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

ABRAHÁM Már nekhemekh hitt fenthig foghadó khillene, ugy dhe tsak nem lenne hitt Oroszfaliba jó épíleth, Pesten mekh Phudán szenyim szobát el vették mint Imphöstörnek. Minthen pénzem Pökhölbe le ment. No esz asz Ur Tamadi Ur tshinos kvártéj; szepp minth arra való, the Istenem szörnyü mirek tráha, nem phölöntsák khet egyhezer Nemeth taller, megis nem nem tudhatnak ennek fizetni. Meg prübálom thalám hithelbe álthal anna, asz árát akhor láthná mikor enghemet 5 eszthentő multa alő Amstherdhenba Pénz pensz phiszon tsak kell lenni, ha az örthög attja is, megh tsalom én öteth, és az pénsze, mekh az erszinye én mekh herelem, majth most szelyel níszem a’ ház kherűl (’s bé megy)

ABRAHÁM No Antal szomszith hát hogy fan khend?

ANTAL Jaj Uram Abrahám mint a’ kárvallott csigány la.

ABRAHÁM No hát mi phaj khendnek Anthal?

ANTAL ’S Mi baj? még azs is kérdis ám azs világon. Még most is kótog a’ lelkem házsa fala, ugy a’ fogamba állott azs a’ kisirtet la.

ABRAHÁM Mekh mekh isméth?

ANTAL Mig mig el akart vinni azs a’ Lucsifer. Azs Isten a’ jó serentse, tsak azs Isten mentse meg azsért tőlle. Ihj Süzs Mária, Sent György napja. Sent Nagy Sándor, ha egy kitsiny kurazsim nem lett vólna, eddig Plutonál futeném a’ kementsét la.

ABRAHÁM Mi khisirteth phántotta Khentet Anthal szomszíth?

ANTAL Tudja a’ jó serentse, itt vóltam la a’ pitvarba, nékem jű azs a’ pokolbéli izsé, ollyan feketis fekete vólt, mint a’ marok vas. De hát a’ seme, mint azs éhel hólt farkasnak, ugy sikornyázsott, csupa tizses vólt a’ sarva, bégett mint a’ vesett medve. Béjűttek nigyen kutya kipibe, arany zsarát magot sórtak a’ semem közzé. Én meg nem ijjedtem, hanem oda bujtam a’ kementsébe la, a’ hamuba sartam, azs után a’ gatyámat le vetettem, nem árthatott a’ gonos Lilek, el saladtam. Azs öreg urat Urat kifisteltik meg, ki akarták herilni, de váltságot adott magáir. Azsután lattam azs Istállóbul mikor nagy őrdőg nevetve el mentek. A’ Belzsebub hegyezszsen ’sindej seget a’ lilkekbűl, még most is fáj a’ hasam la.

ABRAHÁM Szörnyűsíg pheszid az a’ khendh Anthal mi vólt? mit beszélh az öreg Ur?

ANTAL Azst mondotta, hugy őrdőgők vóltak azs előtt pedig kutya fejű tatárok vóltak, ’s a’ Kestyént embert el visik, ’s irnak rajta a’ pokolba.

ABRAHÁM A’ Pokhilba? Uram pe sokat thut asz azs jó öreg Ur, most ott fan é phen?

ANTAL Okhe a’ házsba, ott van Tiszteletes Mesturammal la.

ABRAHÁM Mosth oth Khámpaniroz Mesther Ur phor tshak nem a’ roszszappik van ott.

ANTAL Lássa Abrahám Uram a’ Miltóságos Ur magános ember, ostánn lám sép jósága van, ha meg hal kire költi ast a’ temérdek forintot? Ezs a’ mi mesterűnk is igen tűzrűl pattant öreg kufertses fiu, mindig mindig deákoskodik, meg meg mindig verseket mond, a’ guta is nevetné, ugy ki megy mintha kalapáttsal verné ki. A Miltóságos Ur meg fogja a’ hasát illa, majd meg düglik a’ rühögisbe. Most is oda be nevetközsnek, mint a’ kinek el kámpitsorodott azs ese.

ABRAHÁM Hát thalám lehet phe menni?

ANTAL ’S űm; hogy ne lehetne? a’ leges leg finumabb idöbe is lehet.

TAMADI Biz ugy vólt Mester Uram, hiszem én magam sem aluttam, sem részeg nem vóltam az eb a’ lelke országán és magam láttam.

PORHÁZI Bone Deus! hát hiszem a’ Meltóságos Ur sem gyim gyom, Hogy lehetett mégis ily ördögi lim lom. Demone! quid mulier?

TAMADI El hiszem Uram, hogy tarisznya, de szir a’ Madzaga.

ABRAHÁM Jó napot agyhon Isten a’ Miltoságos Urnakh.

TAMADI Fogadja Isten jó Abrahám, hát mi jóba fordult kénd?

ABRAHÁM Cshak Miltóságos Ur abba a’ ló phörbe fordultam ha a’ 12 márjásir mek enghedik asz Ur, majd el viszem.

PORHÁZI Ecce Uram! nézze el az ember! quam vili pretio kivánná a’ ló bőrt! Pretio non pondere gemmas, azt mondja a’ Deák. Kóser ló bör az Abrahám, a’ Móses Törvénnye szerént van meg nyuzva. Ne kérd az óltson kutyafás – – – – – A’ mi ollyan mint Kajafás.ÁBRAHÁM Khemed Mesther Uram tsak khönyőröghessen Zsidónak illik ló phör, nem Khenek. – – No Méltoságos Ur, hogy sok pheszid ne legyhen köszthűnk a’ 12 máriás ha tettzik, ki fizethetnék, ugyis ki jukhatt a’ phör.

TAMADI No Abrahám száz szónak is egy a’ vége. Kend is engedjen, én is engedek, a’ 16 ^ból szerentse pénznek el engedem az egyet birja békével ked.

ABRAHÁM Milthoságos Uram! mék adok hosza én is kerek szám 12 márjás egy peták. Mék illyen drágán nem fedtem az Ur phörit.

PORHÁZI Quid hoc, az ur börit, Domini cutem? debuisset dicere, az Úr lovának a’ börit, sed est ellypsis (egyet iszik akkor) Ah az Ur borának igen jó spiritussa van. Est vinum acre, et generosum Et certe ebriat bibosum.

TAMADI Haha! tsak rá ér ám Mester Uram a’ tréfára.

ABRAHÁM Hát a’ phört tsak el fhiszem.

TAMADI Alább az 5 forintnál senki fiának nem adom, ha kell, kell, hanem pedig mindég akad ennek árosa.

PORHÁZI Sapienter! Akad mindég árossa Két kézzel is kapdossa In se semper divitias habet.

ABRAHÁM Mék egy gharas adokh rá pethig kitsin a’ phör, másnak phöriért annyit nem adnékh, de thudom, hogy a’ Miltóságos Urnak igen jó ló böre fan.^*

TAMADI Már meg mondtam egy szó annyi mint száz.

ABRAHÁM Töphet nem adhatom. Jó tshokat hatyon az Isten a’ Miltóságos Urnak. No mégis ha tettzik az Urnak. (el megy a’ Sidó)

PORHÁZI Óh háládatlan ’Sidóság! Certissime pedig az a’ ló bőr meg ért vólna 4 forintot, 5 forintot inquam.

TAMADI Én az utólsó árán hagytam, ha nem kellett az eb elette zsidójának, ám lássa, ollyan bőrt ugyan nem kap ugyé Mester Uram.

PORHÁZI Quis, quid, ubi, quibus auxiliis? De Meltóságos Ur aliquid in aurem azzal a’ Diabolica Matériaval mit kellene csinálni? hát ha még ma is nállunk akar hálni? Óh még most is horresco referens.

TAMADI Bizony nem érem fel ököllel, kutya szánkázza meg a’ lelkét. Hiszem Mester Uram tsak muszka dolog már ez; én kenyeremnek meg edtem már jobb részét, de soha sem értem értem illyen galibát. A’ szegény meg bóldogult Atyámtól fűl heggyel hallottam, mikor a’ Tatár Szathmár vidékit rablotta, beszélte vólt az áldott, az Isten nyugoszsza meg, hogy az illyen gonosz manók hordták el az embereket. Ihol mi éppen ollyan idöre jutottunk. Nem igaz é mester Uram, hogy ez is a’ mi bűneinkért van, mint a’ had, pestis, éhség, sáska, döghalál?

PORHÁZI Nihilosecius Kűlömben sem! ugy iszsza a’ világ az álnokságot, mint én most hoc ipso actu ezt a’ pohát bort debibálom. (iszik) O! pocula, volo dicere, O! tempora, o! mores! – Clamitat ad coelum merces detanta laborum! Nékem még harmadévi buzám is kinn van, a’ Sabbattale is tsak felényi mint mászszor, panaszolkodik a’ szegény feleségem.

TAMADI Sed adrem Mester Uram mit tsináljunk a’ kisértettel?

PORHÁZI Quid agam, quique consilii capiam nescio, vel ignarus sum, vel non liquet – – Örzöket kellene állítani, ha ollyan bolond vólna, hogy meg ijjedne.

TAMADI Jó; én egyet gondoltam, Hadnagy Kardos Uram vitéz ember, a’ maga árnyékától meg nem ijjed, azonba mint hogy gyakran szokott hozzám járni igen jó barátom, hűségesen véghez viszi tettzésemet, bizom én hozzá.

PORHÁZI Est alter Achilles: azonba nagyságoddal magna intercedit familiaritas, ne dicam necessitudo. Osztán hát Antal mit vétett? ö ugyan nem igen rugja a’ hámfát vix adeo fortis reperitur. De ha valami bubeius ördög vetődne elő insveta voce terreret feras, et praeterea habet personam Tragicam.

TAMADI Ötet az eb annyát kivűl állitom ordinántzra. – – – De kopogást hallok alig ha Hadnagy Kardos Uram nem jön.

PORHÁZI Est ipsus, ’s talám ipsissimus.

KARDOS Alázatos szólgája a’ Méltóságos Urnak, hát fogtunk é ördögöt?

TAMADI Fogtunk bizony Hadnagy Uram, de majd el vitt a’ hóhér nyakazza le, az Isten a’ jó szerentse, hogy meg nem csufolt bennűnket. Hozta Isten Hadnagy Uramat éppen jókor, tessék le űlni, ’s a’ maga szabadságával élni.

PORHÁZI Salvere jubeo, et multa saluta impertiri volo militarem vestram dominationem, quo maiori laetitia perfundar, et gaudio exultans, gestio, quod tanti viri magnitudinem feliciter possum honorare. Ego, pauperrimus omnium, ordinarius Scholae Oroszfalusiensis Rector, ac Magister, nec possum me continere, quin in gratiam vestrae fortitudimis hoc poculum tenore quae meae praesentibus exhauriam proque felici vivato, faciam magnum bibato.

KARDOS Köszönöm mester Uram köszönöm egésség utánna. (’s le űl)

TAMADI Kedves Hadnagy Uram, tudom egy két embertől meg nem ijjed. De egy ördög expeditióba kérném ki fáradságát. Ha ollyan bátorságot mutatna a’ Sátán haboruba mint a’ Törökbe, akkor el hinném, hogy igaz magyar vér buzog ereibe.

KARDOS Uram Méltóságos Uram! Disznó terem a’ lelkébe az ördögének egytől meg nem ijjedek kettő pedig restell értem jönni. Mig ez a’ szív, szív lesz; ezt a’ kart, és ezt a’ kardot, karnak, és kardnak hívják, mind addig rettegés fog előttem menni utánnam pedig pusztulás – – – – A’ Török háboruba, a’ hol meg testesűlt ördögök jöttek reánk 28 ezeren pokolbeli orditással. – – – – A’ föld rengett alattok, és a csillagok hulló félbe vóltak, ezzel a’ kardal csaptam a’ leg sűrűbb nép közzé, ’s magam tulajdon kezemmel kűldöttem 10 pogányt vatsorára Mahumedhez. Milesz belőlle, egyenessen nékem csap egy sárga Tatár lovon a’ Vitéz Kara, Irahim, Essendi, Beglerbék három ló farku Basa, a’ hatalmas nagy Vezér unokája, magam is néki vágtatok almás szűrke csödör paripámonn ’s innentől fogvást, neki legyen mondva ugy keresztűl vágtam, hogy Attillai csapásom alatt ketté esett a’ lelke is, Uram még 5 darabra szakadva kajimbádzott a’ Nagy apjához a’ paraditsomba. Én most rettenjek meg? Én? ne légyek én az akkor a’ kinek hivnak, a’ halál köz mindnyájunkal, de a’ félelem egy illyen mejhez nem férkezhetik … tessék velem parantsolni Méltóságos Uram.

TAMADI Tehát ne sajnáljon Hadnagy Uram fegyverével ki állani a’ kűlső ajtóra, és azt a’ kisértetet szóval, és fegyverrel, vagy meg rontani, vagy el kergetni. Próbáljuk meg egy vitézzel mire mehet az ördög.

KARDOS Itt vagyok én: meg mutatom, hogy kell Magyarral fel tenni, tsak Német Országba a’ Hyentzek közzé menjen ám ördög Uram a’ Kan Asszonyokat ijjesztgetni; próbáltabb varju vagyok én, mintsem egy váztól el szaladjak. Csak ugy közelittssen felém, hogy a’ markába viszi haza a’ fejét a’ Purgatoriumba az illyen amolyan szedte vette szártsa lábu ördöge.

PORHÁZI Hát Antal mit vétett, még a’ Leles kurva az annya mores moréja, leg alább facessat ipsi molestiam, collocabitur statione prima az udvaron.

TAMADI Hivja bé hát Mester Uram.

KARDOS Majd azt gondolja az ördög, hogy Antal valami házi ördög, ’s nem bántja.

PORHÁZI

ANTAL Hallám Uram! Tiszteletes Mester Uram halám. (’s be megyen)

KARDOS Jaj ördög csinálta be szép báb vagy be szép vagy, be oda illenél Nagy Iványi vitéznek.

TAMADI Félsz é még az ördögtöl Antal?

ANTAL Jaj a’ Jésus mentsen meg, bizony félek tsak a’ nevére is százs ködök csömör imejeg a’ lelkembe.

PORHÁZI Quid times, quid horrescis Domine Antal Diabolus nihil est aliusque spiritus.

ANTAL Piritos? jaj a’ kutya fejű tatár egye meg az olyan piritost.

PORHÁZI Nintsenek is az embereken semmi impériumi

ANTAL Rume? De okhetz dilestare, mig észre vészem, ugy a pokolba vis, hogy a’ lábom sem iri a’ főldet.

KARDOS Ne félj ott leszek én is kivont fegyverrel az ajtó előtt.

ANTAL Mit ir azs nékem, hogy Hadnagy Urammal egyűtt igetűnk Pokol felé, ott is Hadnagy less Hadnagy Uram.

TAMADI Antal tenéked oda kin kell állanod strázsánn, én idebe vigyázok.

ANTAL Én is vigyázsok idebe, ’s nem hagyom a’ Miltóságos Urat.

PORHÁZI Elég idebe egy vigyázó, te Antal oda ki tarts excubias, et signo dato irrumpas in Diabolum tentantem.

ANTAL Téntát ettem, ne tsufolódjon Tiszteletes Mester Uram, tsak a’ pofámra ömlött, a’ fogam ollyan fejesfejér valamint a’ sületett húlló hó.

PORHÁZI Jól van jól Antal, ha bántani akar az ördög ezt vedd elő: Perely Uram perlöimmel etc.

ANTAL Pörölyőmmel Uram pörölyömmel, de ha ki kapja a’ kezsemből ugy a’ tarkómra vág vele, hogy mingyárt azs inamba esik a’ gatyám.

TAMADI No tsak menj ki purgye, most mingyán álj oda a’ Tornátzba, Hadnagy Uram menjen ki vele, és ne sajnáljon a’ ház eleibe állani vele, már tudja a’ többit. (mene ki)

ANTAL Dikhetz Vitézs Hadnagy Uram, egyűtt piritkozunk ma Pilátussal a’ kandalló előtt pokolba.

KARDOS Ne félj Antal, nem addig van még az.

TAMADI Már hát ma Mester Uram ördögöt fogunk, akárhogy tesszűk szerit. Én ide be az ajtót bé zárom, talám be nem tud jönni, ’s imádkózni fogok.

PORHÁZI Pium, et religiosum virum. Én is tanultam ám valamit, Theologiam, Didacticam, Profeticam, Emblematicam, Astheticam, et ceteram absolvatam, pariter ex Diabolica multum. Adattatott nékem ollyan hatalom, hogy ördögöket üzhetek. – – Ide fogok állani in tota massa az ajtó eleibe. Kár lesz az ajtót bé zárni. Nec pessulum foribus abdatur.

TAMADI Már hiszen Mester Uram, ha ugy van én az ellen sem szóllok: de az ajtót bizony bé zárom; hanem tsak siessűnk, mert már az óra mingyárt el jön (ekkor az órájára néz) no tsak rajta.

PORHÁZI Egy öreg ’Soltárt instálok Méltóságos Uram!

TAMADI A’ hol van ni az ablakba. (Porházi a’ ’Soltárral megy a’ strázsára)

PORHÁZI Énnye Leleskurva az anya ördöge bezzeg ha nem talál szót fogadni, ugyan fel sűl ám minden Liturgiam… Mit tsinál a’ Feleségem, ha el talál vinni a’ Canistota mater, pedig ihol az öreg Ur is bé zárta már az ajtót. Istenem Uram légy velem szegény szólgáddal.

ANTAL Asta bibahtale Sarmengadabule – – hátul Pista hátul. – – Én is ördög vagyok. Hát nem esmers pajtás – Ne bánss bassom a’ vired, ládd hogy sánta ördög vagyok. Belsebub még hamissabb mint te – – – Ne izsélj no, eredj a’ hová küldött Plutó, ne tsinálj lármát, majd meg tudják hogy itt teker a’ manó: tsak siess herild ki a’ Miltóságos Urat, ostán hozsd ide a’ tökit, meg a’ veres nadrágát, majd én el saladok vele. – – – Bolond vagy te nem esméred azs atyádfiát. – – – Énnye edd meg a’ kukherdát – – – Bibast legyen a’ serentséd – – – (le üti az ördög) Jaj meg hóltam el vitt az ördög – Ne hadjon a’ Miltóságos Ur, még a’ lovát sem itattam meg. – – (már ott hadja az ördög, ’s megy a’ Hadnagy felé, ’s mikor ott hadja ezt mondja a’ czigány) Mere vagy a’ Jésus áldjon meg, jöhetts már.

KARDOS Ahun van a’ szedte vette! Énnye be fertelmes be tsuf, be irtóztató, a’ lántzos illyen amollyan – (megy felé) Ördög vagy é? Tatár kergette vagy ember, vagy mitsoda? Irtóztató teremtés felém ne közelits, ha életednek örülsz. Ide ne jőj, mert ha ezer lelked van is széljel darabollak, Belgrádi kardomnak élivel ölön kaplak, Kardra termett markommal széljel morsollak, hogy malom pornak is kitsiny leszel. – – Közelitz felém, nem tudod kivel tréfálsz. (ki üti a’ kezéből a’ kardot a’ kisértet) Jaj oda vagyok oda a’ kardom – – Erinnye térengette terem a’ lelkébe, soha miólta élek, illyen Stich nem esett rajtam, szégyenlem az életet. (’s azzal el megy)

PORHÁZI Oh, Carissime! Ezt Hadnagy Uram be botsátá, Uram ne hadj el engemet, Nézd ügyemet Mert egyedűl hagyattam – – – Va es teterrima pestis! Orcus. i. m. 2. – – Apage Diabole! vade foras, quin abis? Menj nints hatalmad az embereken – Nem tudod, hogy tenéked a’ setetsíg lántzán kell ülnöd – – gonosz lílek ne kisértsed az Urnak választottát – – – Istenem Uram ne nézd az én bűneimet, Kikkel férteztettem életemet, hogy néha egy kevessé többet iszom itt az Urnak hazába. Nem él egyébbel ugyis a’ te szólgád az ö vénségének idején – – Távozz tölem Sátán – – (nem megy) Erős várunk etc. (ekkor ki rugja a’ kisértet a’ Sóltárt a’ kezéből, ’s Porházi igy kiált) Istenem Uram oda vagyok. Jam sum periturus, modo dignetur concedere Domine diabole (mikor meg szabadul el megy) Ah centum Deo gratias. Hol haszon van hol kár, A’ ki strázsál igy jár. (el vakarodik)

TAMADI Én Istenem légy velem! – – – szedte vette ördöge semmivé tesz. – A’ hun la. (a’ kisértet be néz, egy rendkivűl való komplementet tesz, ’s nagy katzaj közt el tűnik) El ment é vajon? (Tamadi ki néz félelmesen) El valósággal Istennek légyen hálá, már tsak le nyugszom: a’ többit tám el ragadta (azzal bé megy le fekszik)

Bóldog Isten! miket kell még az embernek hallani, ’s érni. Fél esztendeje miólta ki utaztunk Frantzia országból; de már az ólta a’ beszédet is el felejtettem. Az én Uram egy igaz jó ember, az tagadhatatlan: mégis minden emberekre minden külömbség nélkűl boszszankodik, semmi kedves előtte nints a’ maga kedvetlenségén kivűl, mindent restel, mindent komoran fogad. No Uram millyen világi ember vala ez előtt két esztendövel, Párisba egy vólt a’ leg kedvesebb mulatók közzűl az udvarnál: akkor, mintha egyszerre, más vért öntöttek volna belé egy csuda természetűvé lett. Hogy lehet illyen emberi tekintetet gyülölö, 26 esztendös ifju életének leg kedveltetőbb Tavaszába! – Ő tanult ember ’s talám e’ nélkűl boldog is vólna, hogy tudja az emberi társaságot oly rut ábrázatba állítni elébe saját képzésének, hogy fojhat néki az élet. Mindíg Lonisát emleget; komor mindég magánosságába; Éjjel^* a’ ligetbe a’ Hóld bádjatt világánál énekli szokott siralmas nótáját egyedül, és ezt ö, kedves melanchóliának, és, és azt az idöt meg nyert szempillantásának nevezi. Akkor fel sohajt – Lonisa! Lonisa, ’s minden érzése tompa andalgásba merűl. Igy emlegeti ö szűntelen Lonisát, meg meg egy valamit, de a’ melyet magam sem tudok jóformán. – – – Két esztendő ólta egy mosojodását sem volt szerentsém látni; a’ nyájas szó nálla meg hólt dolog; de azért szitok, és házsárt nem hallik szájából. Unalommal, utálattal, gyűlöléssel vonul fel minden szava, és^* mozdulása. Irtódzik az emberi társaságtól, maga setét elmélkedésivel hizik: az ólta más világba szaladtam volna tőle, de tudom, hogy nagy az ö rajta esett szerentsétlenség; az ö szive jó, indulatja hajlandó a’ nyájasságra, és szeretetre, lelke nagy, és Nemes, bűszkének is mondhatom, érzése forró, tartós, és érzékeny; elméje a’ leg szebb Iróktól, ’s a’ leg nagyobb bőltsektől van ki pallérozva, egész viselete egy emberi társaság diszéhez van alkalmaztatva. – De mind ezen sugári az ö fénnyének, most a’ szerentsétlenségtől vastag ködnek homájával vagynak bé burkozva. – Uram mi lesz már ebből. – Ö még sem jön. – Tsalatkozom im hol el érkezett, Malhoreneux! Malhoreneux! bóldogtalan Uram! láthatom é valaha vidám ábrázatodat? édes Uram most is éjtszakás gondolatok sátoroznak erőszakott szenvedett homlokodnak komor ábrázatainn – – Egek esmerjétek meg valahára, hogy ő jó szivet, és Nemes lelkett vett tőlletek.

MALHORENEUX Gái!

GÁI Tessék.

MALHORENEUX Hát

GÁI Él.

MALHORENEUX Van?

GÁI Nints.

MALHORENEUX Itt?

GÁI Itt.

MALHORENEUX Hogyan?

GÁI Ő jó ember.

MALHORENEUX Igy hát bóldogtalan.

GÁI Jó is bóldog is.

MALHORENEUX Az lehetetlen.

GÁI Annak tartja magát.

MALHORENEUX Hanem.

GÁI És igy az.

MALHORENEUX Magának köszönnye.

GÁI Uram most igen nagy szerentsétlenség esett rajta.

MALHORENEUX Ember.

GÁI Kisértet jár az udvarba minden éjjel.

MALHORENEUX Bolond.

GÁI Már az egész faluba rémülésbe vagynak.

MALHORENEUX Fantaziroznak.

GÁI Söt, az egész falu tele van vele.

MALHORENEUX A tudatlanság bűntetése.

GÁI Szemmel látott tanuk bizonyitják, a’ kiknek szavok meg érdemli a’ hitelt.

MALHORENEUX Angyalok?

GÁI Nem, hanem emberek.

MALHORENEUX Már hát hazudsz.

GÁI Nohát nem hitelesek.

MALHORENEUX Mind egy.

GÁI Ugyan Uram! kiknek hidjen az ember ezen a’ világon.

MALHORENEUX Senkinek sem.

GÁI Már az udvarból mind el akarnak futni ide a’ zőld halmi majorba, már pakolnak is öszve mindent.

MALHORENEUX Árnyéktól szaladnak.

GÁI De az ördögöktöl szaladnak azok Uram, kik az embereknek lelkekkel, testekkel birnak.

MALHORENEUX Árnyék! – Ördög ha ha ha! – – –

GÁI Uram te már az ördögöt is gyülölöd.

MALHORENEUX Azt gyülölni nem lehet.

GÁI Bé jelentsem é az Urat a’ Méltóságos Urnak.

MALHORENEUX ’S miért?

GÁI Hogy ma ebéden nálla lehessűnk.

MALHORENEUX Nem eszem.

GÁI Lesznek több Urak is vendégi.

MALHORENEUX Hát Napszámosok.

GÁI Nem.

MALHORENEUX Miért nem.

GÁI Azok szegények, és parasztok.

MALHORENEUX Az az, nints annyi módjok a’ huntzfutságba.

GÁI Elméjek ostoba.

MALHORENEUX Az az, elméjeket ezek semmire, amazok bolondra forditják.

GÁI És szenvedhetetlen szurtosok is.

MALHORENEUX Az az, ruháik.^*

GÁI Mert mindég kűlső munkákba vagynak kézig, lábig.

MALHORENEUX Az az nem henyélnek.

GÁI A’ városi Társaság ki csinositja az testet és a’ Lelket.

MALHORENEUX Az nem igaz.

GÁI Az emberekkel való társalkodás a’ bóldog életre vezet bennűnket, és a’ virtust képekbe ábrázolja le az ember lelkébe.

MALHORENEUX Az nem igaz.

GÁI Ez az emberek életét észre vehetetlenűl tőlteti.

MALHORENEUX Az igaz.

GÁI Ott látja az ember minden fordulásaba a’ hijjába valóságot; ott uralkodik a’ balgatagság.

MALHORENEUX És örökös farsang.

GÁI Ennek látása, az emberrel el felejteti a’ komor unalmot, és igy bóldoggá teszi a’ maga játékával.

MALHORENEUX Hazugság.

GÁI Mert nem veszi észre az ember, miként foj el az idö.

MALHORENEUX Kár.

GÁI Nem érez semmi aggódást.

MALHORENEUX Sem gyönyörűséget.

GÁI Uram vársz é még valaha valami bóldogságot.

MALHORENEUX Csalódni nem akarok.

GÁI Menny az emberek közzé. A’ te virtusid örökös szeretetet, tiszteletet fognak nyerni. A’ bámuló emberek ujjal fognak rád mutatni; ez az a’ Malhoreneux, Te benned felséges tökéletességek vagynak, ne rejtsd el a’ mit a’ jól tévő természet keze reád olly bőven pazérlott.

MALHORENEUX Hizelkedni akarsz, lódulj elöllem, nem szenvedhetlek.

GÁI Ne légy Uram olly komor szivű, a’ Nagy Világ tégedet örömmel vár magához, ’s tisztelő kezekkel kiván el fogadni.

MALHORENEUX Boszszantasz.

GÁI Uram ne neheztelj reám azért a’ mit mondottam, ha a’ te gondolatidhoz képest oktalanul szóllottam is: hidd el hogy igaz szivemből származott tiszta szeretet birt reá. De mégis ha meg bántottalak nevezz balgatagnak ’s engedj meg.

MALHORENEUX Egyetlen egy barátom vagy (által öleli)

GÁI (Törli a’ szemét, sirván ezt mondja) Leg nagyobb jóval tetéztél.

MALHORENEUX Gái! tsak menjűnk.

GÁI Hová?

MALHORENEUX Nem tudom – – kíszíts el mindent.

GÁI Kész vagyok Uram a’ te bóldogtalanságodat a’ világonn tul is kisérni.

MALHORENEUX Vajha tul! – – –

GÁI Hát az Ur?

MALHORENEUX Én itt maradok még látni utólszor ezt a’ hellyet. A’ Kotsimon szedj öszve mindent, ’s várakozz egy kevéssé magam is mingyárt megyek.

GÁI (Gái el megyen).

MALHORENEUX Isten! Egek! Örök végezések! melly setéttségbe forognak a’ ti utaitok egy meg mérhetetlen üregre. – – – A’ változások ki jönek azokba egy kavart szélvészbe, fel forgatják a’ mit az emberi elme gondolt, a’ leg gazdagabb reménységnek sok esztendökön épült oszlopait le döntik mellyeknek le rohanása a’ magát tettző lélekből ki üti a’ nyugtató álmot, ’s ketsegtető álmodozásait széljel repiti; mint az őszi fergetek a’ fák haldokló leveleit – – – Ah mely mesterségesen remekeltek ti a’ bóldogtalan Malhoreneuxbe! az ö élete a’ ti tévelygésteknek Theatruma vólt. – – Haza! – Haza! Mitsoda ez, én nem tudhatom; tsak az ö szeretetének szívembe tett első vonásai gyanitották mely édes ez a’ Nevezet, Haza! – Hogy vólt Atyám a’ természet hitette el velem; az én Atyám millyen volt, magamról tudom; mert őtet az én Édes Anyám! – – mindég én hozzám hasonlitotta. (igy szólván) Fiam te benned a’ te szegény édes Atyádat, azt a’ jó Lelket, azt a’ Nemes termeszetet tsókolom. Akkor meg tsókolt, forró könyvei az enyimekkel el elegyülvén egymás nyakába borultunk ’s néma Enthusiasmus magyarázta hevűlésűnket. – – – L O N I S A bóldogtalan árnyéka! ha most a’ te leg szentebb szereteted itt lebegtet^* tégedet körűltem; engedd meg, hogy ezen szivbe, mely egészszen tiéd vólt foglalhasson hellyet magának a’ Fiui szeretet. Ah Szeretett Lonisa jobb vóltál mint sem azt irígylenéd. – – – Borittsatok el özön bánatok, omoljatok reám mint a’ le szakadó felleg, mikor a’ meg ritkult levegő ég annak terhe alatt le roskad, a’ habok usznak a’ hegyek felett, ’s a’ hegyek az öket meg haladó bömbölő habok között. – Omoljatok reám! a’ ti verdeső habjaitokonn kivánok én uszni édes Lónisám felé. Oh melly esdekléssel várja ö kedves Malhoreneuxát! ott a’ tulsó parton, hogy az örökös szeretet Szent kézfogásával jutalmaztassa meg a’ jobb életbe. – – – Lonisa! ah kedves nevezet, szerelmes nevezet! Millyen érzékennyen magyarázza hiv szeretetem, mely mélyen vagy te bé vésve az én szivembe. Még ezerszerte pusztitóbb légyen az idö, hogy azokat a’ Szent betűket rólla le koptathassa. – Az Angyali Szépségnek imádott bálvánnya a’ hó szin ártatlanságnak arany óltára valál te kedves Lónisám! Melynek az én áhitatos szivem szent el ragadtatással temjénezett, a’ te tökélletes szivedbe tévén le minden bóldogságomat, óh a’ te nemednek egyetlen egye! El vitted ezt magaddal az örökké valóságba: Ah miért előzik meg ezek az unalmas órák azt a’ kedves szempillantást, melyet a’ balgatagok halál név alatt siratnak, hogy el vehessem azt a’ bóldogságot a’ te jól tévő kezeidből! – – – – Ah Lonisa! – – Ah édes Atyám! Anyám! Hazám! – – Ember társaim! – – – De ennyi szenvedések között kell próbára menni az én szivemnek, hogy tiszta hogy tökélletes légyen, és meg érdemeljen mindnyájatokat. – – A’ szerentsétlenségek nékem társaim, idö tőltöim a’ bánatok – – Egek! – – – Kegyetlen Egek! – – De – – engedjétek meg – – ’s adjatok nyugodalmat. (Következik az éneklő kar)

ABRAHÁM Jó naphot khivánök a’ Milthoságos Urnak thalám ithegen Országpeli az Ür?

MALHORENEUX Az.

ABRAHÁM Az Ür a’mint en latik Frantzia?

MALHORENEUX Az.

ABRAHÁM Tehát mit kheres itt az Ür?

MALHORENEUX Akármit.

ABRAHÁM Mek enketjen az Ür magad makanak én nem szoktam simfónizálni the phizon en az Ürat gyanus emphernek tartom; mitsoda portéka Khemed?

MALHORENEUX Ember.

ABRAHÁM Khemed tsak mhutasson Phaksüst, mint phetsülletes empher.

MALHORENEUX Te bolond vagy.

ABRAHÁM Hát hiszen Uram! én shem vagyok thalám Selma, mekh enkhedjen magamnakh.

MALHORENEUX Takarodj előllem.

ABRAHÁM No hiszen Isten áldjon meg Khemedet. (magába a’ Zsidó) Meg bánod ezt szomszéd.

El ment az a’ bolond! – – Ah lelkem most egyszer meg szabadultál a’ kintól. Ezek a’ bolond emberek ugy ténferegnek e’ világnak lármás gojóbisánn, mint a’ részegek egymásba verödnek, ’s botlanak, egyik jön, másik el megy, mikor ki ki az ö saját balgatagságának neki megyen. A’ Bőlts ember köztök izolirozza magát, vagy neveti mint Demokritus, vagy siratja Heráklitussal, vagy gunyolja mint Menippus; vagy unalommal nézi mint Epichus, egyik Plátóval kevélyen, a’ másik a’ Stoicusokkal hideg vérrel nézi, vagy Aristoteles szerént emberek közzé kűldi, ’s vélle azoknak balgatagságokra vigyáztat, hogy bóldogságát ezen a’ kezdeten épittse én is ollyan vagyok mint ti, én is ollyan bolond vagyok, mint ti, vagy minden embereket, ’s azoknak minden meg határozásait gyűlöli, mint az Athenébéli Timon, a’ kinek tsak ugyan alig ha tőbb esze nem volt mint Batálion Handoursnak vagy Handorsnak, kiket ma az ugy nevezett nagy világba forgottaknak hivnak. Én pedig mint Rouseán kivánnám magamat egy ártatlan kis gyönyörkődtetéssel kináló kisded zugojába a’ Természetnek el rejteni. Quo melius laterem ab invidiae malis, ubi liber animus semper vacaret studia recolenti mea. Senecának szép mondása ez, kár, hogy az agyvelejébe volt. Itt a’ szellők sóhajtásimat, a’ viz cseppek könyveimet, az Echók jajjaimat fognák el. Lonisa nevét a’ lelketlen testek is esmérnék, és imádnák; a’ fákba oly mélyen mettzenék kedves nevét, mint a’ milyen méjen érzem szivembe vájva (akkor fel sohajt)

ANTAL Merre van azs a’ farantsia a’ dsukhole dádé – ahun van la – – – (oda megy ’s azt mondja) Ides Tekintetes, Tisteletes, Nagyságos, Miltóságos Ur, miltóztassék a’ Miltóságos Urhoz be menni la.

MALHORENEUX Mondjad nem.

ANTAL Majd meg haragsik. Csak maga van senki sincs oda be la.

MALHORENEUX Ha maga van (a’ tzigány el megy) most egy utállatos emberré kell lennem az emberek között. Ember! Ember! kűlőmben semmi. Ez nékem Professio. (’s bé megy a’ házba)

TAMADI Az urat már régólta observálják itt az udvaromba. Kihez van serentsém szeretném meg tudni.

MALHORENEUX Málhöröhez, vagy Malhoreneuxhoz.

KARDOS Mi végre jár ezen a vidékenn ’s mi dólga itt?

MALHORENEUX Nem tudom.

KARDOS Hová való?

MALHORENEUX Nem tudom.

KARDOS Mitsoda charakterű ember az Ur.

MALHORENEUX Nints Characterem.

KARDOS Van é passualis leveled?

MALHORENEUX Itt állok (akkor vállott vonit)

KARDOS Az Ur velűnk játtzani szeret.

MALHORENEUX Szokásom.

PORHÁZI Quis ille? admonendus est, hoc non licet Domine (ekkor vette észre a’ beszélgetést; mert az elött méjj gondolatba volt ’s nem esmerte az embert)

MALHORENEUX Emberek van é hozzám fontosabb kérdéstek. (el megy)

PORHÁZI Mirabilem artem magycam Theorio Practicam.

TAMADI De valósággal ért kend ahoz a’ mesterséghez Abrahám, mert az nem kitsiny dolog.

ABRAHÁM Isthen ütshe ugy tudom mint a’ thisz ujjomat; és hidjen el nékem a’ Méltóságos Ur, méltóztassék próbat tenni, én szenthül fogadom, hogy a’ Khisirtet khitanülöm, mert asz nem emberi mesterség a’ Belsebub által.

TAMADI No Abrahám próbálja meg hát Khend, ihol adok száz: 100 aranyat.

ABRAHÁM Uram! a’ matheria is többe kherűl mint 100 arany, az Isten mentsen meg; 200 aranyért minthogy az Urat esmérem meg tsinálom, de másnak az Apámnak sem.

TAMADI No tsak légyen jó Zsidó, azt sem bánom.

ABRAHÁM Minthen ember mondja el a’ mi Atyánkat. (mondják, az alatt ki rakja a’ kártyát szeméjekre igy) Ez lesz a’ Miltóságos Ur, ez a’ Kosta. Ez a’ Farantzia, ez a’ Katona sat. (olvas a’ könyvéből) no most keresztet + kell vetni.

PORHÁZI Istenem ne vedd bűn neven.

ABRAHÁM Háromszor most ördög port hintek, ezekre a’ portékákra, a’ mellyikről le nem megy, a’ fábrikhálta a’ khisirteteth. Ez az Izlamizve most most, mindjárt meg fog indulni, járkál és a’ dolgot ki tanulja a Mugdziafárditól. No most mondják az Urak utánnam (ekkor valami bolondot hemzseg a’ könyvéből) Jaj Istenem! jaj mit látok, meg sem gondolnák az Urak az a’ frantzia a’ Selma.

TAMADI Az lehetetlen.

ABRAHÁM Isthen uttse ollyan Szent igaz mint a’ Nap az égen. Hát hiszem a’ Gyemtsid mubad, Hirbadnak által ellenbe Aderbedján láttatik a’ Mitrademdits mellett Komerikrlyamádan beriam. Látni valo. Ismét a’ leg jobb Magycus könyv van kezembe, Arábiából fainabbat nem lehet kapni.

KARDOS Hát ha hazudik az is az eb ugatta?

ABRAHÁM Lehetetlen, az Iró hiteles. Almultarában. Pikoaisztantzara. Lássa Khemed elől is be sziv: Ormuzd, Birmillah, Abumuhammed, bendari, medjedi, Kulimandzara, börbiszkhini, látik kemed be szép ugye hogy ugy van?

TAMADI Szent igaz! – – Csak menjen Hadnagy Uram, két Ármárt vegyen maga mellé ’s hozzák ide vasonn, a’ kutya lántzos forgós bitangját mindjárt. Ott van a’ kotsijánál a’ kapu előtt. (el megy Kardos)

PORHÁZI

TAMADI No kendnek Abraham! meg lesz a’ jutalma.

ABRAHÁM Uram másnak azt nem csináltam volna; the a’ Milthoságos Urnakh szivessen. En merem mondani, hogy ebbe az udvarba több kisirtet nem tekereg fogni. Én legyek akkor Hundszfut, Shelma, Impöstör, nem phetsűlletes ’Sidó pogány.

TAMADI Lármát hallok: talám jönnek. (oda mentek Kardosék)

PORHÁZI Ergo! Diabolum, non video, Echo, eo.

KARDOS Nem találtuk a’ szedte vedtét, sem magát sem inassát, sem kotsiját, nints sohol.

ABRAHÁM Lássa, az Pökhölbe szökött, meg érzette az ördög por szagot.

TAMADI Tán nem is jön többet viszsza?

ABRAHÁM Nem, sohasem, el hidje az Űr.

ANTAL De kuresz mange vissa akar még azs jőnni itt van a’ kotsija la a’ kert alatt, ott sugdos azszsal azs ördög ütö Fabiannal.

KARDOS No hát tsak menjűnk. (el mennek érte)

TAMADI No Abrahám: el sem ment az ördög.

ABRAHÁM Nem is szapad nekhi tovább szökni; mert az Ibnafarolár nem ereszti, és ha el megy három nap, és három éjjel, kell nekhi a’ Mitrad ’sákba hamiktalám; az ugy van.

PORHÁZI Quem strepitum, quem clamorem quem murmurem hausi vel accepi auribus? – Tám Lucifert hozzák. Ördög tördelve pofozzák.

ABRAHÁM Már jönnek veleh, én a’ szagot érzem, mosth már, a’ mit tettzik az Urnaknak tselekedjék velek.

TAMADI Ihol jön a’ kutya vólt az eb a’ lelke.

PORHÁZI Nints most veled Drómó. Most ijjesz meg homo Ni quali oculo. Néz most a’ nebuló. Ez az ördög módi. Ugyan tsak valódi En quem semper odi. Huc ades Asmódi.

ABRAHÁM No thehát, nem mek mutattam, hogy az enyim mesterség nem meg tsal?

KARDOS Itt vagynak a’ kutya menydörgös ördög ágyékába termett ördög köjkei, már szökő félbe vóltak mikor oda toppantunk, ez az eszelös mikor rá tettük is a’ lábára a’ vasat tsak halgatott mint a’ fa kép, tám a’ szedte vette még most sem tudja, ha a’ lábán van-é a’ vas, vagy sints. Ez a’ madár látta fa kép megint ki huzta a’ páltzájából ezt a’ gyik lesőt, tsak hadazott vele, mint a’ kinek el veszett az esze, de bezzég emberekre akadt a’ tömlötz tartalék, ki vettük ökemének a’ kezéből a’ gyik lesőt, ’s ugy a’ derekára vertűnk szintugy meg döngött a’ háta.

MALHORENEUX Hajja Kend Péter! hozza elő Kend azokat a’ sok paksamétákat.

PORHÁZI Ennye be vehementer sok raptura! Nékem hét esztendős deák koromba sem volt tsak felénnyi is, pedig minden professiót rapialtam, nem is tudott többet nállam senki.

MALHORENEUX Tsak olvassa fel Hadnagy Uram.

KARDOS Énnye az ilyen amolyan be sok apróságok, ugyan szorgalmatosan van ez a’ csomó bé kötözve, előszször is ezt olvassuk fel. Nézzűk mit mond ez a’ levél.

TAMADI Vagynak é Kennek több ezekhez hasonló levelei.

MALHORENEUX Igen is vagynak.

TAMADI Kitől vette kend ezeket?

MALHORENEUX Az Édes Anyámtól.

TAMADI Kinek hivták a’ Kend Édes Annyát?

MALHORENEUX Keleskényi Máriának, de már meg hólt.

TAMADI Hány esztendeje hogy meg hólt?

MALHORENEUX Mintegy 26 esztendeje.

TAMADI Hol lakott Kend eddig?

MALHORENEUX Frantzia Országba, Párisba.

TAMADI Kinek hivják Kendet?

MALHORENEUX Gerson dü Malhoreneuxnak.

TAMADI Óh nékem is vólt egy Gerson nevű fiam a’ mint hallom. Hány esztendős lehet Kegyelmed?

MALHORENEUX Huszan negyedikbe^* járok.

TAMADI Óh Istenem egy gondolat foggat – Ah add meg nékem azt az időt érném azt az örőmet, melytől magamon kivűl álmodozom, Esmértéd é Barátom az Atyádat?

MALHORENEUX Soha sem.

TAMADI Ah! – a’ Jó Istenre kérlek, ’s mind arra valami kedves te előtted ne fatsard egy szerentsétlen öregnek – egy talám valaha vólt Atyának, edgy bánatra maradt férjnek bé forradt szivét, Vald meg ki vagy! ennyi okok indittsanak durvaságodnak edgy óránnyi el hagyására.

MALHORENEUX Ki huzza az Ur belőllem leg méjjebb titkomat. A’ mit tudok azt el mondom; de óh melly sok van az én életembe, a’ mit magam sem foghatok meg. – Az én meg bóldogult Édes Anyám volt Keleskényi Mária, és itt – –

TAMADI Jaj édes Lelkem egy fiam! Szerelmes Gersonom! Óh jól tévő Egek! Óh az én vénségemnek bóldog napjai! millyen örömmel fojtok ti ezután, mert én Atya lettem. Miért titkoltad édes Atyád előtt magadat Kegyetlen – Szerelmes gyermekem – Jaj nem birok magammal! – Jaj öszve reped a’ Szivem! – – –

MALHORENEUX Édes Atyám! ah! – – (öszve borulnak)

KARDOS Meg nem foghatom a’ dólgot, almodok é vagy ébren vagyok? magam sem tudom.

PORHÁZI Stupore plenus est animus, mens ut ad novam portam vitulus. Sólyomnak bagoly fiát ki látott, Magyar Atyának Frantzia fiát. Prodigio est simile. Bankát tojt a’ filemüle. Ha – ha – he – pa – pe –

ANTAL Asta kilumale ribula hűm hűm – – –

MALHORENEUX Ezt a’ képet édes Atyám.

TAMADI Ah Fiam! Fiam! jaj ne verd által Szivemet. Jaj Kedves Szerelmes Feleségem. Szent árnyék lebegjen tisztelt hamvaid felett, óh (a’ fiu az Attya képét mutatja)

KARDOS Heródes keringette Jebuseussa te vóltál az a’ kisértet.ÁBRAHÁM Phison Isthen üttse nem vóltam, már tsak hidje el az Ür.

KARDOS Gergely! rántsátok le a’ husz körméről a’ Disznót, nyomjatok jó 25^öt. Az Ábrahám, I’sák, Jákób ágyékából származott kovásztalan kenyéren hizott pogány fenekén. No millom Farahó térengették (le rántják de nem ütik) vallasz é ’Sidó?ÁBRAHÁM Vajmir, vajmir, vakszhűmt, vallok már.

KARDOS Te vóltál az Impostor Hersli?

ABRAHÁM Nem vóltam, nem vóltam.

KARDOS Huzzátok le.

ABRAHÁM Jaj nékem, jaj nékem! én vóltam.

KARDOS Vágjatok most 50^ent rajta, ’s verjétek vasra, vigyétek az alsó tömlötzbe szedte vette Jebuseussát.

MALHORENEUX Atyám ha kedves elötted ez a’ nap; ne háborittsa meg ennek örömét senki bánatja és szerentsétlensége, erezd el azt a’ nyomorult állatot.

TAMADI Menj hát most békével eb korpán hizott gazembere; most meg emlegetnéd a’ magyarok Istenét; de a’ Fiamnak köszönd meg maradásodat.

ABRAHÁM Én vóltam az Impöstör, az Isthen áldja meg az Urat, mind igy jár a‘ ki tsalárd utakon keresi bóldogulását, én róllam tanuljon a’ világ. (el megy)

PORHÁZI Menj Pokolba ’Sidó Cánis tota Máter A’ Lelkeden görtsöt kössön Antipater Hitetlen, perfide! légy Pokolba stramen Nunc et in saecula seculorum Amen.

ANTAL Hej suskere tsala bingaskore, hogy a’ Lilked bujjon ki a’ könyöködön, még most is rettegek ugy meg ijjestettél. Vigyen el azs ördög, hord el a’ risát, sandikhezs, Stophengyule.

TAMADI Szerentsés nap! emlékezetes Nap! Óh édes Fiam! érzéd é oly forrón, mint az édes Atyád.

MALHORENEUX Ugy édes Atyám, hogy már nem is tudom érzeni.

TAMADI Istenem! ha most a’ szegény Feleségem élne, hogy venne részet a’ mi örömünkbe. Óh jó Lélek!

MALHORENEUX Ezek a’ jó emberek elég heves indulattal érzik a’ mi öröműnket, óh légyetek társaink, ’s barátaink é bóldog Inneplésbe.

TAMADI Már ugy is elég idéje a’ nagy örömnek, Szivesen ki kérem ebédemre, ’s engedje meg azt nékem, hogy most gazdának tehessem. Már Mester Uramat nem is invitálom tudja a’ Szokást. – – Kend jó Ifju! a’ ki egyetlen egy Barátja volt az én Fiamnak, légyen nékem is jó Szivű emberem mind hóltig, mint vólt az én Szerelmes gyermekemnek. Már tessék bé menni mindnyájoknak; mert el készűltek az ételek, ’s egyűnk. Ti pedig örűljetek, és tapsoljatok. (A músikusok hegedűlnek) Vége.