Amott a’ tsendes vőlgy ölében,
hol zúgva görg a’ víz-követs;
A’ párton lengett a’ fövenyben
egy Ne-felejts.
Ah! benne, a’ mint r’ám mosolyga,
Laurámnak láttam kék szemét.
A’ harmat éppen r’á hullatta
gyenge tejét.
Két tsöppet láttam, mint remegtek,
Óh kedves képzet’ szép ölén;
Egymásba végre mint peregtek
sík levelén.
Ezt, Laura! Néked hogy le-törtem,
sohajtva mondtam: Ne-felejts!
Ah! minden a’ te szíved nékem:
el ne felejts!