Amott ëgy csëndës vőlgyecskében,
hol nem zëng más, csak vízkövecs;
a’ partnak lënge zőld ölében
ëggy Nefelejcs.
Ah! bënne, ammint rám pillantott,
Laurámnak láttam kék szëmét,
Laurámnak! ammint rám mosolygott
szép termetét.
A’ harmat éppen hintëgette
mellyére gyënge csöppeit,
‘s tejgyöngyöcskékkel tűzögette
hajfürtyeit.
Két csöppet láttam, mint remëgtek,
o Kedves Képzet! szép ölénn;
ëgymásba végre mint pörögtek
sík levelénn.
Ezt Laura! néked hogy le-törtem,
sohajtva mondtam: Ne-felejcs!
Ah! Kész tëérted halni szivem,
El ne felejcs!