Bájarczod, Blidli, mindég
Szemeim előtt lebeg;
De őket köny zavarja,
Mert az nem vagy magad.
Ezt látom, hogyha a’ reggel
Süt rám, ezt hogyha a’ hold
Pillant le rám, s kesergek,
Mert az nem vagy magad.
Ama’ kútfőre, mellynél
Megvallá hogy szeret,
Ama’ bokorra, melly közt
Remegvén elhagyott,
Kénytetlek, kedves tűnet,
Változz’ el hirtelen,
Oh változz’ kedves tűnet,
És légy Blidlim maga!