Bájarczod, Blidli, mindég
Szemeim előtt lebeg;
De őket köny zavarja,
Mert az nem vagy magad.
Ezt látom hogyha a’ Reggel
Süt rám, ezt hogyha a’ Hold
Pillant-le rám, ’s kesergek,
Mert az nem vagy magad.
Ama’ kútfőre, mellynél
Megvallá hogy szeret,
Ama’ bokorra, melly köztt
Remegve vála-el,
Kéntetlek, kedves Tűnet,
Változz’-el hirtelen!
Változz’-el, kedves Tűnet,
’S oh légy Blidlim maga!