Tavasz’ árnyában leltem őtet,
S lelánczolám virágfonással;
Puhán alvék, s nem érezé.
Rá néztem, s e’ tekintetemmel
Eggyé lőn éltem életével,
Érzettem, s ah! nem tudtam azt.
*azt<!>. A felkiáltójel az ah után betoldva.
Szó nélkül csácsogék feléje,
S rezegtetém virágfonásom,
S mély álma azonnal elröpűlt.
Rám néze, s e’ tekintetével
Eggyé lőn élte életemmel,
’S körűlölelt Elysium.