Tavaszi árnyban leltem őtet,
’S lelánczolám virágfonással.
Puhán alvék, ’s nem érezé.
Rá néztem, ’s e’ tekintetemmel
Éltével eggy lön életem.
Érzettem ’s ah! nem tudtam azt.
Szó nélkül csácsogék feléje,
’S rezegtetém virágfonásom’,
’S álmából ő felébredett.
Rám néze, ’s e’ tekintetével
Éltemmel eggy lön élete.
’S körűlölelt Elysium!