Tavasz-árnyékban leltem őt,
’S rózsakötéllel kötém-meg.
Puhán aludt, ’s nem érzette.
Rá néztem, ’s eggy tekintetemmel
Életem életén függött.
Érzettem, de nem tudtam azt!
Félve susogtam körűlte,
’S zörgettem a’ rózsakötélt.
Végre fel-ébredt álmából.
Rám nézett, ’s eggy tekintetével
Élete éltemen függött, –
’S Elyzium lett körűltünk.