Embert mondva nem ejt két szótagot, a’ ki büdös gőg’
Hangján rád ordít, hogy nézz fel, s térj ki lovának;
Ő ragyogó szekerén siet a’ Pont-neufre: te talpalsz.
Kettőt mond Bossuet, a’ nép feddője, ha szent hely
Hallja szavát, kettőt Ferneynek józan Homérja,
És a’ szín’ nagy dísze Le-Cain, s a’ lyányka, ha dalt zeng.
S ime Le-Cain s a’ nép’ tisztelt feddője s az édes
Éneklő s a’ józan Homér, úgy szólanak a’ Quain
És Vendōme-piaczon, mint minden Párizsi polgár.
Eggy a’ nyelv: de az hely’ s a’ szóló’ nyelve nem eggy nyelv.