Syllabát –
E m b e r t mondva nem ejt két szótagot a ki büdös gőg’
Hangján rád ordít, hogy nézz fel, s térj ki lovának.
Ő ragyogó szekerén siet a Pont neuf-re, te talpalsz;
Kettőt mond Bossuet, a nép feddője, ha szent hely
Hallja szavát, kettőt a Ferney kisded Homérje,
És a szín fődísze Le-Kain, s a lányka ha dalt zeng.
S íme Le-Kain, s a nép tisztelt feddője, s az édes
Éneklő, s a kisded Homér úgy szólanak a Quain
S a Vendme piaczán, mint minden párizsi polgár.
Eggy a nyelv, de az hely s a szólló nyelve nem eggy nyelv.