HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Grammatikai epigrammák. [II.]

ugrás a szövegforráshoz
AJÁNLÁS.
Hatalmas Herculesz, te bajnokisten,
Dicső fajzatja a’ Mennydurrogtatónak,
Kinek most már fényében osztozol!
Te nem csak a’ föld’ undok szörnyeit,
A’ hétfejű hydrát, a’ holdszülötte
Oroszlánt és Crétának vadbikáját
S a’ mind ezeknél rettentőbb Buzíriszt,
Diómedeszt, a’ hármas Géryont,
S a’ tűzokádó Cácuszt öldöséd el.
Hogy jót tehess, te nem kerűlted a’
Kevésbé bajnoktëttet is, ’s az ól’
Marhájinak szemetjeit kihánytad,
S ég föld javalta hasznos töttëdet.
S a’ mit te nem szégyeltél, bajnokisten,
Dicső fajzatja a’ Mennydurrogtatónak,
Én nyavalyás*
<nyavalyás> nyavalyás Az utóbb áth. szó végén javítás, a végleges alak a sor elé írva.
embercse szégyeneljem?



ugrás a szövegforráshoz
OLVASÓIMHOZ.
„Apróságok ezek.” – Vaj azok! de ki várakat épít,
A’ legapróbb szögnek, tudja, mi haszna vagyon.
Krajnyai vásárokra darócz kell és olaj. A’ ki
Közre bocsát minket, ismeri Publicumát.


1.

ugrás a szövegforráshoz
Könyvgyártó! kontár és czéhbeli! végyed az első
És végső leczkét s értsd: Θυε ταις Χαρισιν.



2.

ugrás a szövegforráshoz
Jót, s jól! – ebben áll a’ nagy titok. Ezt ha nem érted,
Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.



3.

ugrás a szövegforráshoz
Hogy soloecisszálok nevet Ordosi. Kába, nevess bár;
Nem botol, a’ ki helyén s tudva s akarva botol.



4.

ugrás a szövegforráshoz
Diphthongot röviden hangzatni tilalmas Opornak.
Hall, de szemével, Opor, lát, de fülével, Opor.



5.

ugrás a szövegforráshoz
KORCS CONSONANS.
Léleknek veve Róma s Athén: de te testnek akarnál
Venni, és csak testnek. Polühymnia gyenge mosollyal
Nézte füled’ vétkét, s magadat nevezett ki tanúvá,
Bíróvá téged. Én lélek s test vagyok eggyütt.
AdHat nem lélek: s teHer és tereH nem csupa rest test.



6.

ugrás a szövegforráshoz
KáriSt mond s PSiKKHét, ha Pszüchét kell mondani s Cháriszt,
És TÉ-miS-toK-leSt, Győri, Themiszto-cleszért.
S KáóS és épóS, meKKhÁnika, KKhémia néki,
A’ mi chaósz, épósz, chémia, mechanica.
Szent Adrasztea, mérj bosszút az otromba beszédért! –
Megvagyon – a’ svábnál Győri GIÉRI leve.



7.

ugrás a szövegforráshoz
Útálja a’ poetát számban Baki, s mondja poétát;
Venni, ugymond, rövid é-t nem szabad éta helyett.
Róma pedig kettős rövid é-vel*
<ével> é-vel
mondta paterjét,
S satrapa lőn satrapesz ’s Andromacha Andromache.
S a’ mi Venusz volt ott, nálunk leve Vénusz; Amor lőn
Ámor, s a’ gabonák’ asszonya nem Ceresz itt. –
Jó, Baki, tudni: de néha nem árt nemtudni is. Óhajt
Ő nékem tudományt, én neki vájt füleket.



8.

ugrás a szövegforráshoz
A plus B aequale X. – Zugdi égre és földre tagadja.
Néki nem X, hanem AB. – Zugdiak, értitek ezt?



9.

ugrás a szövegforráshoz
Berki szokottat imád: kedves nekem a’ mi szokatlan;
Kényes vagy makacsúlt ízletem újnak örűl.
A’ mit, Berki, szeretsz, és méltán, új vala régen:
A’ mit, Berki, útálsz, ó leszen, úgy hiszem azt.



10.

ugrás a szövegforráshoz
Szólj, ’s ki vagy, elmondom. – Ne tovább! ismerlek egészen.
Nékem üres fecsegőt fest az üres csevegés.*
<fecsegés> csevegés
Íz, szín, tűz vagyon a’ borban, ha Hegyaljai termés:
Íz, csín, tűz vagyon a’ versben, ha mesteri műv.



11.

ugrás a szövegforráshoz
A’ foltatlanság fő érdemed és legutolsó;
Mert csak aléltságod kútfeje, vagy nagy erőd.



12.

ugrás a szövegforráshoz
Természet, te vagy a’ törvény s a’ mester; igazgasd
Verseimet, s hagyjad folyni szabásid után.
Így Futaki; és mivel az prózáját szórja, külömbség
Nincsen verse között s próza-beszéde között.



13.

ugrás a szövegforráshoz
A’ poezis kikap a’ népből s a’ durva valóból,
És kiesebb tájra s lelki valóba vezérl.
És te kevélykedel e, hogy az eltévedtet az eggy és
Szent természethez, Csáradi, visszavonod?*
visszavonod A második o á-ból jav.
A’ mit lát, maga Csáradinak természet. Ez eggy az:
A’ Mesterség’ Természete néki nem az.



14.

ugrás a szövegforráshoz
Engemet a’ sokaság ért, kedvel. – Pórsereg, erre!
Lőrét árúlok ’s nyírvizet; édes ital!



15.

ugrás a szövegforráshoz
Te czifra szókkal élsz, s poèta nem vagy.
Képben bujálkodol, s poèta nem vagy.
Ömölnek rendeid, s poèta nem vagy.
Phoebuszt kiáltozod, s poèta nem vagy.
Csók és bor éneked, s poèta nem vagy.
Mi híjod? Értem én: – poèta nem vagy.



16.

ugrás a szövegforráshoz
Nem szeretek nehezet, ha nehéz, könnyűt nem, ha könnyű.
Ez s amaz eggyütt dísz, mint külön állva hijány.
Úgy kell a’ mi nehéz, ha nem érzeti vélem hogy az volt,
S a’ könnyű, ha simúlt sok faragásra leve.



17.

ugrás a szövegforráshoz
HELMECZYHEZ.
A’ szerecsent mosod, a’ siketet leczkézgeted, ugymond
A’ ki nem érti, miért leczkézgeted és mosod őket.
Mosd és leczkézgesd! szerecsen marad és siket a’ ki
Már siket és szerecsen: de jutalmat*
jutalmat A második a fölött áth. ékezet.
vészen az érdem.



18.

ugrás a szövegforráshoz
Repkényes poharat vártam, s adsz vastag ebédet.
Koldusidat tartsd jól Görnyegi; nem vagyok éh.



19.

ugrás a szövegforráshoz
Járj egyenest! ki ne térj! igy rendeli az Iskola. Nem jó
A’ mi szabásom előtt helytelen, a’ mi hibás.
Járj szabadon! ne remegj! mond Aesthesisz; és ha van ok rá,
Térj ki; ne hidd hogy szép s jó legyen, a’ mi feszes.
S a’ Genie pártázott fővel jő, s sanctionálja
A’ mit az Iskola tilt, a’ mit az Aesthesisz hágy.



20.

ugrás a szövegforráshoz
A’ Genie s sanctionál füledet bosszantja. Nem érted?
Értsd, s nem fogja tovább sérteni gyenge füled’.



21.

ugrás a szövegforráshoz
Ah, mi elég? mi sok? és mi kevés? Mértéket ezekhez
Adni ki fog? neked én, Bardacsi, vagy te nekem?
Astüanax dajkája felé rettegve vonúl el
Atyja’ sisakjának érczragyogása*
A külön írott szavak utólagos jellel vonva egybe.
elől.
Hagyjanak élni tovább, nagy kisded, az Istenek; Hektor
Volt nemződ; nem kell félned az érczragyogást.



22.

ugrás a szövegforráshoz
A’ tunya*
A’ <…> tunya
Borz szennyes gödréből nézte szökésit
Eggy ágról más ágra az Evetnek; gödre felett ez
A’ Pánnak szentelt agg tölgyben vötte lakását.
Hé rokon, ugymond a’ tunya Borz, te felejted e, hogy négy-
Lábúvá teve téged is a’ Természet? idétlen
Gőg az, hogy te lakást a’ földön venni pirulgatsz,
S a’ tollas nép közt lakozol. Társ, szállj le közinkbe,
Légy a’ mik mi vagyunk, s hagyd ugrálásidat. Ugrik
Medve komám, ugrom magam is; de mi tisztesen ugrunk.
Hallotta a’ leczkét az Evet, s a’ tisztes Borznak
Ezt felelé: Társak volnánk; de te Borz vagy: egyéb én.



23.

ugrás a szövegforráshoz
KEGYEDI URAM.
Nyargala s orra bukott s arczát bevarazta; de hogy lásd
Hogy lovagolni tudott, íme keféli fakód’.



24.

ugrás a szövegforráshoz
A’ rút – rút! – „De mi tészi tehát hogy az isteni Pallász’
Keblén Gorgonnak vad feje bájos alak?”
Nem tudom; a’ Művészt kérdd. – „Ő sem tudja.” – Ne kérdd hát;
Kérdd szemed’ és szíved’, érzeni s látni ha tudsz.



25.

ugrás a szövegforráshoz
Embert mondva nem ejt két szótagot, a’ ki büdös gőg’
Hangján rád ordít, hogy nézz fel, s térj ki lovának;
Ő ragyogó szekerén siet a’ Pont-neufre: te talpalsz.
Kettőt mond Bossuet, a’ nép feddője, ha szent hely
Hallja szavát, kettőt Ferneynek józan Homérja,
És a’ szín’ nagy dísze Le-Cain, s a’ lyányka, ha dalt zeng.
S ime Le-Cain s a’ nép’ tisztelt feddője s az édes
Éneklő s a’ józan Homér, úgy szólanak a’ Quain
És Vendōme-piaczon, mint minden Párizsi polgár.

Eggy a’ nyelv: de az hely’ s a’ szóló’ nyelve nem eggy nyelv.



26.

ugrás a szövegforráshoz
Saul meg nem lelte az apja’ szamarát;
És még is rá adá a’ Látnok áldását.
Mindennap láthatjuk ennek még példáját.



27.

ugrás a szövegforráshoz
Boileau után.
Anacreonticáid –
Hajj!
Arpádod most, s Ódáid –
Jajj!



28.

ugrás a szövegforráshoz
Et trop d’exatitüde est le talent des sots.
Vén Kántor, könyvpenészű Tánczos, parókás Poeta –
Iszonyodom, s futok – – –



29.

ugrás a szövegforráshoz
UNGVÁR-NÉMETIHEZ.
Éneklesz ’s hány érti magas dalod? Érti nem érti,
Az neked eggy; de te szállsz a’ hova szaggat erőd.*
A sor nem kezdődik bentebb, ezt a sor előtti jel, és a sor végi, német nyelvű utasítás jelzi.
Szállj, meglelkesedett ifjú, s kapkodj ki magunkból.
Azt az örök rekegést régen elúnta fülünk.



30.

ugrás a szövegforráshoz
Mert én is Művész vagyok ám! úgymonda Coreggio –
Fess mint ő, s akkor mondhatod*
mondhatod<,>
a’ mit akarsz.



31.

ugrás a szövegforráshoz
Rontott, mert építeni akart, Palládio; benne
Csak rontót látál, vad kora, jó ideig.
A’ Művész érzette magát, s Neked én fogok, ugymond,
Törvényt és példát adni, de nem te nekem.
S ím áll a’ roppant csarnok, ’s bizonyítja, ki több itt,
A’ Művész e, vagy a’ szolgai tompa Szokás.



32.

ugrás a szövegforráshoz
ARBUSCULA.
Látta hogy a’ vad nép melly őtet pisszegi, tapsol
A’ rossz játszóknak, Roscia, s tűzre hevűlt.
A’ te javallásod, pór rend, ugymonda, gyalázat:
Mesteri játszásom csak lovagénak örül.



33.

ugrás a szövegforráshoz
Jó nem kell, ha az emberiség s nem nemzeted, adja:
Nékem az emberiség s Pest s Buda tája hazám.



34.

ugrás a szövegforráshoz
Két szót hall mindég füled; ezt: „Fel!”*
<Fel, s ezt> „Fel!”
s ezt: „Ne fel!” – Ezt a’
Nagy sokaság, azt a’ kissebb kívánja. Ne nézzed
Mit kívánnak azok, mit kíván a’ dolog, azt nézd.
Ott a’ szép s az erős: itt a’ természetes és a’
Tar simaság. Szemedet gyakorold, gyakorold karod’. A’ szép
És az erős nekik is sima lesz s természetes. A’ taps
Még kedvesb, ha kevés, de ha jó, mint hogyha sok adja.



35.

ugrás a szövegforráshoz
Korholtatni nehéz, de nehéz korholni is. – Úgy de
Szűlőm Róma! – s ezért veszteni ’s veszni nem az.



36.

ugrás a szövegforráshoz
– Esto, si quis mala carmina! Sed bona si quis
Condiderit, dignum opprobriis laceraverit? –
„Bántani mást vadság!” – S más a’ lélektelen Író?
Azt hozzád s hozzám nem köti semmi kötél.
Csípd, döfd, rugd, valahol kapod a’ gaz latrot. Az illyet
Ütni, csigázni, s agyon verni, nevetve, szabad.



36.

ugrás a szövegforráshoz
Rontott, mert építeni akart, Palládio; benne
Csak rontót látál, vad kora, jó ideig.
A’ Művész érzette magát, s Neked én fogok, ugymond,
Törvényt és példát adni, de nem te nekem.
S ím áll a’ roppant csarnok, ’s bizonyítja, ki több itt,
A’ Művész e, vagy a’ szolgai tompa Szokás.



37.

[üresen maradt a lap többi része]