Libánnak nagy magzatja s a’ picziny
Izsóp között Zeüsz hézagot hagya,
És melly igen nagyot, melly végig-láthatatlant!
Társaid’ sorában, Tölgy, te állsz ugyan,
Eggy győzödelmes nagy Király, elől;
S a’ szüntelen zöldellő Jegenye,
A’ véle testvér bús de szép Fenyővel,
A’ Kőrös, a’ Bikk, és az illatos Hárs,
A’ játszva rezgő Nyár, Nyír, és Topoly,
S a’ szép Juharnak sok neme, a’ szerint
Hajt térdet és főt néked, mint azok
A’ mellyeket Pomóna s Flóra véd;
És mint a’ Líriodendron és Platán,
A’ nagylapú Katalpa s a’ Negundo,
S te tölgykirályné, szép Acatia!
De Zeusz igaz volt társaidhoz is,
S becs nélkül még a’ Fűzet sem hagyá.
Bután ereszti gallyait, sebet tűr,
Hamar tenyész, nem kíván művelést,
Árnyékot tart a’ háznak és akolnak.
S midőn a’ vad tetők’ dühödt vize
Pusztítja a’ jámbor gazda’ földjeit,
S atyai hajlékát elseperni készűl,
A’ Fűz, nem a’ Tölgy, gátolja a’ veszélyt.
*Az üresen hagyott sorban német nyelvű szedési utasítás.
Sok a’ mit tettem, s nem volt hasztalan.
A’ nem hazug három rokkás leány
Ígéretét nagy keggyel teljesíté:
„Szolgált hazámnak vég lehelltem is”