Libánnak nagy magzatja ’s a’ picziny // Izsóp között Zeüsz hézagot hagya // És melly igen nagyot! melly végiglathatatlant! // Társaid’ sorában, Tölgy, te állsz ugyan, // Eggy győzedelmes nagy Király, elől, // ’S a’ szüntelen-zöld lombú jegenye (pinus) // A’ véle testvér bús de szép fenyővel (abies) // A’ kőrös, a’ bikk, és az illatos hárs, // A’ játszva rezgő nyár ’s nyír és topoly // És a’ juharnak sok neme, a’ szerént // Hajt térdet és főt néked mint azok
A’ mellyeket Pomóna ’s Flóra véd, // És mint a’ Liriodendron és Platan, // A’ Bignon, a’ Negundo ’s a’ Gledies, // ’S te, Tölgy-Királyné, Szép Acátia! // De Zeüsz igaz volt társaidhoz is, // ’S becs nélkűl még a’ fűzet sem hagyá. // Buján ereszti gallyait, sebet tűr, // Hamar tenyész, nem kíván mívelést // Árnyékot tart a’ háznak és akolnak. // ’S midőn a’ vad tetők dühös vize // Pusztítja a’ jámbor gazda’ földjeit, // ’S atyai hajlékát elseperni készűl, // A’ fűz, nem a’ tölgy, gátolja a’ veszélyt.
parcanon mendax. Horat.
Sok a’ mit tettem, ’s nem hasztalan. // A’ nem-hazug három fonó-leány // Igéretét nagy keggyel teljesíté: Szolgált Hazámnak vég lehell’tem is!