Libánnak nagy magzatja ’s a’ kicsiny
*A vers folyamatosan van írva, az első sor végét // jelzi, a másodikét és harmadikét gondolatjel, utána csak nagybetűs sorkezdet.
Izsóp között Zeusz hézagot hagya, –
És melly igen nagyot! melly végigláthatatlant! –
Társaid’ sorában, Tölgy, te állsz ugyan,
Eggy győzedelmes nagy Király, elől;
’S a’ szűntelen’ zöld lombú jegenye (pinus),
A’ vele testvér bús, de szép fenyővel (abies);
A’ kőrös, a’ bikk, és az illatos hárs,
A’ játszva rezgő nyár, nyír, és topoly (Silberpappel),
És a’ juharnak sok neme a’ szerént
Hajt térdet és főt néked mint azok,
A’ mellyeket Pomóna ’s Flóra véd,
És mint a’ Liriodendron és Platán,
A’ Bignon, a’ Negundo ’s a’ Gedics,
’S te, Tölgykirályné, Szép Acátia!
De Zeüsz igaz volt társaidhoz is,
’S becs nélkűl még a’ fűzet sem hagyá:
Buján ereszti gallyait, sebet tűr,
Hamar tenyész, nem kíván mívelést,
Árnyékot tart a’ háznak és akolnak.
’S midőn a’ vad tetők dühödt vize
Pusztítja a’ jámbor gazda’ földjeit,
’S atyai hajlékát elseperni készűl,
A’ fűz, nem a’ tölgy, gátolja a’ veszélyt.
Sok a’ mit tettem, és nem hasztalan.
A’ nem-hazúg három rokkás leány
Igéretét nagy keggyel teljesíté:
Szolgált Hazámnak vég lehell’tem is!