?1823/? A |
1823 Ba |
1823 Ba |
1824/1825 Bb |
1827 Bb |
1830–1831 Bb |
|---|---|---|---|---|---|
Az oktalan Bölcs títeket, Istenek,
Tagadni akarna. De ti felette meg
Dördítitek bosszús ütéssel
A’ ropogó tüzeket, hogy Ujhely
És a’ Hegyalják’ bérczei rengenek,
’S fortyogva csap-ki partjain a’ Tisza,
’S az sápadozva roggyan-össze,
Érzi hatalmatokat,*
<’S vallja> hatalmatokat, Az Érzi az áth. szavak elé betoldva. ’s tagadja.Ekként dühödtek eggykor az elfajult
Tellusz szülöttjei ellenetek, de Zeusz
Felkölt; futottak ők, ’s az ádáz
Enceladuszra röpíté az Aetnát. Enceladuszt
leborítá az Etna*
Befejezetlen sor. Először: <’S> Enceladuszra <röpíté> az Aetnát, a röpíté alá írva: borúlt, de az egyeztetés elmaradt. Ezt követően a sor mellé újabb változat került: Enceladuszt leborítá az Etna, de az előző nincs áthúzva.
Engem szerény szív vonsz tifelétek, és
Nem ingadó hit, ’s gyermeki félelem.
Áld szenvedésim köztt nyögésem,
Áld poharam, ha virág övedzi.
| Az esztelen Bölcs títeket, istenek,
Tagadni akarna. De ti felette meg-
Dördítitek bosszús ütéssel
A’ ropogó tüzeket, hogy Újhely
És a’ Hegyalják’ bérczei rengenek,
’S fortyanva csap-ki partjain a’ Tisza,
’S az sápadozva roggyan-össze;
Érzi hatalmatokat, ’s*
’s Utólag toldva a sorba. – tagadja.Ekként dühűltek eggykor az elfajult
Tellusz’ szülöttjei ellenetek. De Zeüsz
Felkölt; futának ők, ’s az ádáz
Enceladuszra terűle az Aetna.
Engem szerény szív vonsz tifelétek, és
Nem ingható hit, ’s magzati félelem.
Áld szenvedésim köztt nyögésem:
Áld poharam, ha virág övedzi.
Az éj’ sötétét tiszta nap, a’ fagyos
Telet tavasz ’s*
’s Utólag toldva a sorba. nyár váltja-fel, és az ősz, Gerézddel ékesítve fürtjeit;
’S újra sötét jön-elő, ’s fagy újra.
De jőjenek! ti’ gondotok az: nekem
Örvendeni illik, tűrni, reményleni.
Szakadjon ég föld eggybe; szórja
Lángjait a’ Phlegeton! ti védtek.
| Az esztelen Bölcs títeket, Istenek, insaniens Sapientia. Horatz.
Tagadni akarna. De ti felette meg-
Dördítitek bosszús ütéssel
A’ ropogó tüzeket, hogy Újhely
És a’ Hegyalják’ bérczei rengenek, Hegyalják. plural. wie Athenae,
’S fortyanva csap-ki partjain a’ Tisza; Gabii.
’S az sápadozva roggyan-össze,
Érzi hatalmatokat, ’s – tagadja.
Ekként dühödtek eggykor az elfajult
Tellusz’ szülöttjei ellenetek. De Zeüsz
Felkölt: futának ők, ’s az ádáz
Enceladuszra terűle az Aetna.
Engem szerény szív vonsz tifelétek, és
Nem ingható hit, ’s magzati félelem. gyermeki könnte heissen puerilis,
Áld szenvedésim köztt nyögésem, und also albern, – magzati, kindliche Furcht.
Áld poharam, ha virág övedzi. für: ha napjaim vídámok.
Az éj’ sötétét tiszta nap, a’ fagyos
Telet tavasz ’s nyár váltja-fel, és az ősz,
Gerézddel ékesítve fürtjeit; Gallicism und Germanism der Herbst, die
’S újra sötét jön-elő, ’s fagy újra. Locken mit Trauben geschmückt.
De jöjjenek! ti’ gondotok az: nekem
Örvendeni illik, tűrni, reményleni.
Ég föld szakadjon-össze, szórja
Lángjait a’ Phlegeton! Ti védtek. Lyrisch. Ihr schützet mich; ich bin also
ohne Sorge.
| Az oktalan Bölcs títeket, Istenek,
Tagadni akarna: de ti felette meg-
Dördítitek bosszús ütéssel
A’ ropogó tüzeket, hogy Újhely
És a’ Hegyalják’ bérczei zengenek, rengenek*
zengenek A z tollal r-re jav.
’S fortyanva csap-ki partjain a’ Tisza;
’S ő sápadozva roggyan-össze;
Érzi hatalmatokat, ’s tagadja.
Ekként dühűltek eggykor az elfajult
Tellusz’ szülöttjei ellenetek. De Zeüsz
Felkölt; futának ők, ’s az ádáz
Enceladuszt leteríté az Aetna.
Engem szerény szív vonsz tifelétek, és
Nem ingható hit. ’s magzati félelem; hit,*
hit. A pont sh., tollal vesszőre jav.
Áld szenvedésim köztt nyögésem; nyögésem,*
nyögésem; A pontosvessző tollal vesszőre jav.
Áld poharam, ha virág övedzi.
Az éj’ sötétét tiszta nap, a’ fagyos
Telet tavasz ’s nyár váltja-fel, és az ősz,
Gerézddel ékesítve fürtjeit;
’S újra sötét jön-elő, fagy újra.
Hadd jőjenek; ti gondotok az: nekem
Örvendeni illik, tűrni, reményleni.
Ég föld szakadjon-össze, szórja
Lángjait a’ Phlegeton! ti védtek védtek.*
A pont hiányzik, tollal pótolva.
| A HIT SZAVA. 1. Az oktalan Bölcs títeket Istenek Tagadni akarna. De ti felette meg- Dördítitek bosszús ütéssel A’ ropogó tüzeket, hogy Újhely – 2. És a’ Hegyalják’ tornyai rengenek, ’S fortyanva csap-ki partjain a’ Tisza; ’S ő sápadozva roggyan össze. Érzi hatalmatokat, ’s tagadja. – 3. Ekként dühűltek eggykor az elfajult Tellusz’ szülöttjei ellenetek, De Zeüsz Felkölt; futának ők, ’s az ádáz Enceladuszt leteríté az Etna. – 4. Engem szerény szív vonsz tifelétek és Nem ingható hit, ’s magzati (nicht gyermeki) félelem. Áld szenvedésim köztt nyögésem: Áld poharom, ha virág övedzi. – 5. Az éj’ sötétét tiszta nap a’ fagyos Telet tavasz ’s nyár váltja-fel, és az ősz, Gerézddel ékesítve fürtjeit; ’S ujra sötét jön-elő, fagy újra. – 6. Hadd jőjenek! ti gondotok az. Nekem Örvendeni illik, tűrni, reményleni. Ég föld szakadjon össze, szórja Lángjait a’ Phlegeton; ti védtek.
| Az oktalan Bölcs títeket, Istenek,
Tagadni akarna; de ti felette meg-
Dördítitek bosszús ütéssel
A’ ropogó tüzeket, hogy Újhely
És a’ Hegyalják’ tornyai rengenek,
S fortyanva csap ki*
csap<->ki Utólag kihúzva. partjain a’ Tisza, S ő sápadozva roggyan össze,
Érzi hatalmatokat, s tagadja.
Ekként dühűltek eggykor az elfajult
Tellusz’ szülöttjei ellenetek. De Zeüsz
Felkölt; futának ők, s az ádáz
Enceladuszt leteríté az Etna.
Engem szerény szív vonsz tifelétek, és
Nem ingható hit, s magzati félelem.
Áld szenvedésim közt nyögésem,
Áld poharam, ha virág övedzi.
Az éj’ sötétét tiszta nap, a’ fagyos
Telet tavasz s nyár váltja fel,*
váltja<->fel Utólag kihúzva. és az ősz, Gerézddel ékesítve főjét,
S újra sötét jön elő, fagy újra.
Hadd jőjenek! ti gondotok az; nekem
Örvendeni illik, tűrni, reményleni.
Ég föld szakadjon össze, szórja
Lángjait a’ Phlegeton! ti védtek.
|