Az esztelen Bölcs títeket, Istenek, insaniens Sapientia. Horatz.
Tagadni akarna. De ti felette meg-
Dördítitek bosszús ütéssel
A’ ropogó tüzeket, hogy Újhely
És a’ Hegyalják’ bérczei rengenek, Hegyalják. plural. wie Athenae,
’S fortyanva csap-ki partjain a’ Tisza; Gabii.
’S az sápadozva roggyan-össze,
Érzi hatalmatokat, ’s – tagadja.
Ekként dühödtek eggykor az elfajult
Tellusz’ szülöttjei ellenetek. De Zeüsz
Felkölt: futának ők, ’s az ádáz
Enceladuszra terűle az Aetna.
Engem szerény szív vonsz tifelétek, és
Nem ingható hit, ’s magzati félelem. gyermeki könnte heissen puerilis,
Áld szenvedésim köztt nyögésem, und also albern, – magzati, kindliche Furcht.
Áld poharam, ha virág övedzi. für: ha napjaim vídámok.
Az éj’ sötétét tiszta nap, a’ fagyos
Telet tavasz ’s nyár váltja-fel, és az ősz,
Gerézddel ékesítve fürtjeit; Gallicism und Germanism der Herbst, die
’S újra sötét jön-elő, ’s fagy újra. Locken mit Trauben geschmückt.
De jöjjenek! ti’ gondotok az: nekem
Örvendeni illik, tűrni, reményleni.
Ég föld szakadjon-össze, szórja
Lángjait a’ Phlegeton! Ti védtek. Lyrisch. Ihr schützet mich; ich bin also
ohne Sorge.