HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Hit’ szava.
Az ólommal megkeresztezett darabokra: – A HIT SZAVA. 1. Az oktalan Bölcs títeket Istenek Tagadni akarna. De ti felette meg- Dördítitek bosszús ütéssel A’ ropogó tüzeket, hogy Újhely – 2. És a’ Hegyalják’ tornyai rengenek, ’S fortyanva csap-ki partjain a’ Tisza; ’S ő sápadozva roggyan össze. Érzi hatalmatokat, ’s tagadja. – 3. Ekként dühűltek eggykor az elfajult Tellusz’ szülöttjei ellenetek, De Zeüsz Felkölt; futának ők, ’s az ádáz Enceladuszt leteríté az Etna. – 4. Engem szerény szív vonsz tifelétek és Nem ingható hit, ’s magzati (nicht gyermeki) félelem. Áld szenvedésim köztt nyögésem: Áld poharom, ha virág övedzi. – 5. Az éj’ sötétét tiszta nap a’ fagyos Telet tavasz ’s nyár váltja-fel, és az ősz, Gerézddel ékesítve fürtjeit; ’S ujra sötét jön-elő, fagy újra. – 6. Hadd jőjenek! ti gondotok az. Nekem Örvendeni illik, tűrni, reményleni. Ég föld szakadjon össze, szórja Lángjait a’ Phlegeton; ti védtek. – TUSAKODÁS. talán az az Ódám, melly e’ szókon kezdődik: Reményem eltűnt. Ha az, úgy nincs variánsa. De a’ 6d. Strophában ezt: jó tanács így kell nyomtattatni: Jó Tanács, etc. – NAGY GÁBORHOZ. lin. 4. Úgy mondja a’ hír (punctum) ’S a’ hír… l. 7. Hogy jó férj, jó atya, a’ düh … l. 23. Természet’ és Való’ rosszkedvü férfijával… l. 38. Nem már mosolygó Tempéjit Geléenek (Claude Lorrain, más nevével Gelée) circa finem: Gyűjts újra, ’s a’ kár ingerelje lelked’. – SÍPOS PÁLHOZ. Két, két Isten van; és bizony nem eggy! – Pusztító Döghalál’ dandárja küzd. Estvéjén rá bukkan Szvat-Nikola. – Pirúlva költözött eggy újabb honba (Londonba) – Alakban eggy Rém. A’ jó e? a’ kaján e? – Ő nem értted ég; // Adásaidra vágy, és fényt keres. De a’ ki tőled vette szellemét – Környüllebeglesz. Én rád ismerek Ez ál lepelben is. – Minket sötét bús éj ölelt körűl, Melly semmi felderűlettel nem ér A’ szép új fényhez… Ez a’ hatásra intéztetik, ’s egésznek Szövénye (mint sövény, melly igazábban szővény) köztt hat. Mellyet viszont hatás vonsz és taszít. Itt van vége a’ Methaphysicázásnak, ezt követi eggy – a’ columna közepében. ’S most a’ Bérekesztés. A’ Tünet szörnyű metaphys.
SZEM ÉS SZÍV. A’ szem látni tanúlt etc. Ugy de magam vagyok itt (nicht ott): ott éltemet. Láss bízvást, sőt nézz, szemed arra van adva; de higyj is, ’S int szívednek szép r. h.
ANTINOUSZnak elébe kell tenni ezen Artistai Epigrammot. (Winkelmann e vagy ki, nem emlékezem bíztosan azt mondja, hogy a’ Vatikán’ Apollója a’ győzödelem könnyűségét adja nem nagyságát.)