Már haladék; sírás öntötte-el arczodat. Ámor
Megszánt, ’s két koszorút nyujta tüzelve neked.
Most ez szálla-el itt, most ott a’ másika, ’s míg én
(mint Atalanta az almát)
Oh az irígy! ezt ’s azt felszedem, elhaladál.
Állj-meg, ’s add nekem e’ kettőt ’s add tenmagad ezzel!
*ezzel? Értelemszerűen em.
Szebb koszorút soha még nem nyere győzedelem.
*győze delem Sajtóhiba, em.