(Olvassd elébb az Atalanta historiáját, hogy a’ czélzásokat érthessd.)
Már haladék, ’s sírás öntötte-el arczodat. Ámor
Megszánt, ’s két koszorút nyujta tüzelve neked.
(a’ 2 Sonettet.)
’S most ez szálla-el itt, most ott a’ másika; ’s míg én
Oh az irígy! ezt ’s azt felszedem, elhaladál.
Állj-meg, ’s add nekem e’ kettőt, ’s add önn magad’ ezzel!
Szebb koszorút nem nyert még soha győzedelem.