Szép Galamb! ki vagy te? Mondd-el
Honnan jösz ’s hová repűlsz?
Hol gyűjtötted e’ kenőcsöt
Melly játékos szárnyaidról
Langy esőként permetez?
a’ galamb.
Én Anákreont szolgálom,
Jámbor, tudni hogyha vágysz.
’S tőlem eggy édes levelkét,
Titkos édes eggy levelkét,
Vár kedves Bathyllusza.
Eggykor Páphuszban lakoztam;
Cyprisz volt az asszonyom.
De Cyprisz, ámbátor néki
Kedves voltam, új uramnak
Engedett eggy kis dalért.
Őt szolgálom már azolta;
Én hordom a’ leveleit.
Reggel Bathylljához mégyek,
Estve vissza térek hozzá;
Így foly-el minden napom.
Azt fogadja, hogy szabaddá
Tészen immajd engemet.
De ha engem elbocsát is,
Én hozzája vissza térek,
’S önnként nála maradok.
Akkor éltem’-féltve járnék
Mind hegyen mind völgyeken;
Végig futnám a’ mezőket,
Vad repcsény és lednek volna
Ízletesbb eledelem.
Most gazdámnak hív kezéből
Csípkedem a’ kenyeret;
’S megszomjúzva, serlegéből
’S édes-illatú ajkáról
Szörbölöm habzó borát.
’S részegűlve lantja mellett
Kezdem rá víg tánczomat;
’S a’ lant ismét, hogyha a’ tánczban
Eltikkadva, nyúgodalmat
Óhajtok, hív nyosszolyám.
Jámbor, már ismérsz eléggé,
’S láthat’d, melly boldog vagyok.
Hagyd folytatnom útam! úgy is
Kérdezéseid a’ szajkónál
Csácsogóbbá tettenek.