HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Imhol az Ερασµιη πελεια: A’ LEVÉLHORDÓ.
Én. Szép galamb, ki vagy te? mondd-el Honnan jössz ’s hová repűlsz? Hol gyűjtötted e’ kenőcsöt, Melly játékos szárnyaidról Langy*
Langy A szó Lágy-ból ráírással jav.
esőként permetez? A’ Galamb. 2.) Én Anakreont szolgálom, Jámbor, tudni hogyha vágysz. ’S tőlem eggy édes levelkét, Titkos édes eggy levelkét, Vár kedves Bathylusa. 3.) Egykor Páfuszban lakoztam, ’s Cyprisz volt az asszonyom. De Cyprisz, ámbátor néki kedves voltam, új uramnak engedett eggy szép dalért. – 4.) Őt szolgálom már azolta. Én hordom leveleit. Reggel Bathylljához mégyek, Estve vissza térek hozzá; Igy foly el minden napom. 5.) Azt fogadja, hogy szabaddá Tészen immajd engemet. De ha elbocsát is engem, Én hozzája vissza térek, s önként nála maradok. 6.) Akkor éltem féltve járnék Mindhegyen mind völgyeken; Végig futnám a’ mezőket, Vad repcsény és lednek volna Izletesbb eledelem. 7.) Most <jó> gazdámnak hív kezéből Csípkedem a’ kenyeret. ’S megszomjúzva, serlegéből ’s édes illatú szájából szörbölöm habzó borát. 8.) ’S részegűlve lantja mellett Kezdem rá víg tánczomat, ’s a’ lant ismét, hogyha a’ tánczban Eltikkadva, nyúgodalmat Óhajtok, a’ nyosszolyám. 9.) Jámbor, ím ismérsz eléggé, ’s láthat’d melly boldog vagyok. Hagyd folytatnom útam! Úgy is kérdezésid a’ szajkónál Csácsogóbbá tettenek!