Czakó ist der Scherz-Name eines Stroches.
Az a’ czakó, mely – vélem, Africából vélem, verbum, ich meine.
Szép asszonykáinknak hordja a’ gyermekeket –
Hord néha azoknak is, kik édességeket
Ámornak titkos vannuszából
Csak lopva szednek még – hosszú orrából
Sophiem’ keblébe ma eggy kis leányt
*kis <fiút teve> leányt
teve.
Ez még pogány, ’s még nincs neve,
Papot hamar neki! nem lelni azt Africában,
Igy szólla, ’s klep, klep, klep, látatlanná leve.
Veszett volna a’ gonosz
*<gyerek> gonosz
czakója vad honjában,
Vagy vitte volna másnak! Eugénie
Szobáimat maga eltudja tölteni
Fület repesztő sírásával,
Midőn tipegvén, pantinjával
Elsiklik, ’s az ütést el nem feledheti.
Vagy a’ midőn tovább nem türheti,
Hogy késik pépjével szakácsom.
Félre azt a’ másikat! A’ ház
Szük eggy rívónak is; s eggy szó mint száz:
Nekem a’ gyermekben sem hírem sem tanácsom.
Ah mind haszontalan! Sophie
Feltette a’ fejét, ’s ezt a’ veres fogatlan
Visító gyermeket – a’ gondolatlan! –
Nem átallja Eugéniem’ öccsének vallani.
Legyen, ha kell! nem perlek én vele
Az, a’ kit így juttatnak ajándékhoz,
Kaczag, ha van esze a’ kelletlen játékhoz.
Ó Ráday, lelkem fele!
Végy részt barátod’ gyötrelmében,
Jer, ’s a’ szép atyaság’ becsületében,
Még híre nem ment-el, osztozzál-meg vele!
Jer, és a’ kis Thaliet tedd szép Ninynk’ karjára,
’S adassd rá véle áldásait,
Hadd nyomja csókját homlokára,
Fuvallja keblemet arczára,
’S lelkébe lelke’ bájait.
Dieses muss nun weiter ausgeführt werden. Der Beschluss ist: da nun jedes Mädchen nichts besseres zu wünschen weiss, als einen Jüngling, so suche du ihr einen, und
Öreg atyádnak és ipadnak
Lehelld belé nagy lelkeket,
’S a’ tennen-magadét. –
Különböző de eggy ösvényteket
Válassza ő is ösvényének:
Gedeont a’ tudomány ’s az ének
’S a’ csendes érdemek’ dicső munkájiban
Ismerje tisztelt Mesterének.
A’ nagy’ munkáját lelje Prónayban;
’S mint kell Cátói tisztasággal
A’ vétkesek’ sergét megszégyeníteni
’S jobb útakra téríteni,
Mint kell Ulysszesi szent álnoksággal
A’ Monstrumokkal küzdeni,
És, meg nem csüggedvén a’ harcz’ dühös vészében,
Nem nyúgodalmat csak, de fényt is szerzeni,
Csudálja Ipadnak nagy képében.
Te oktassd arra a’ bölcseségre,
Melly élni tud, a’ Jót, a’ Szépet szereti,
Azt, a’ mi nem az, megveti,
De a’ mi az, szentűl és készen
*és <híven szereti> készen
követi;
Melly nem vágy csalfa fényességre,
Mellynek csak béke kell, kedv, ’s pártás poharát
Józan kénnyel ivó elmés barát,
Jól folyt napok után csillámló társaságok,
Táncz, játék, muzsika, tréfák és nyájasságok,
Kik közt a’ Bölcseség maga is szédeleg.
’S hol könyvnek, hol másnak szentelt szép éjjelek;
Igy élni, ez a’ te bölcseséged,
Vőm majd kövessen ebben téged.