Az a’ czakó, melly – vélem, Afrikából vélem, nem a’ pronómen, hanem a’ verbum
Szép asszonykáinknak hordja a’ gyermekeket
– Ollykor azoknak is, kik édes cseppeket
Még félve lopdosnak az Ámor’ italából –
Oh képzeld e’ csudát! hosszú orrából
Sophiem’ keblébe ma eggy kis fiút teve.
„Ez még pogány, ’s még nincs neve.
Papot hamar neki!
*neki<,>!
nem lelni azt Afrikában.”
Így szólla, ’s klep klep klep! látatlanná leve.
Veszett volna a’ gonosz czakója vad honnjában!
Vagy vitte volna másnak! Eugenie
Szobáimat maga el tudja tölteni
Fület-repesztő sírásával,
Midőn, tipegvén Hannswurstjával,
Elsíklik, ’s az ütést ah! nem felejtheti;
Vagy már tovább nem tűrheti
Hogy késik pépjével szakácsom.
Félre azt a’ másikat! a’ ház
Szűk eggy sírónak
*<…nak> sírónak
is. ’S eggy szó annyi mint száz:
Nekem a’ gyermekben sem hírem, sem tanácsom.
Ah mind haszontalan! Sophie
Feltette a’ fejét, ’s ezt a’ veres, fogatlan,
Kopasz, rívó fiút – a’ gondolatlan!
Nem átallja Eugenienk’ öccsének vallani.
Legyen, ha kell! én nem
*<úgy akarja!> kell! én nem Az áth. szavak fölé írva.
perlek vele.
A’ kit így juttatnak efféle ajándékhoz,
Kaczag, ha van esze, a’ kelletlen játékhoz.
De te Palim, lelkem’ fele,
Végy részt barátod’ gyötrelmében.
Jer, ’s e’ szép atyaság’ becsűletében
– Még híre nem ment-el – osztozzál-meg vele.
Jer, és Emíl-Trajánt fogadd te is fiadnak!
’S Öreg-atyádnak és Ipadnak
Lehelld belé nagy lelkeket.
’S a’ tennen-magadét! – –
Külömböző, de eggy, ösvényteket
Válassza ő is ösvényének.
Gedeont a’ tudomány’ és ének’
’S a’ csendes virtusok’ dicső munkájiban
Tekintse tisztelt mesterének.
A’ nagy’ példáját lelje Prónayban.
’S mint kell Cátói tisztasággal
A’ vétkesek’ sergét megszégyeníteni,
’S jobb útakra téríteni,
Mint kell Ulysszesi szent álnoksággal
A’ monstrumokkal küszdeni,
És,
*Az És ’S-ből ráírással javítva.
meg nem csüggedvén a’ harcz’ dühös vészében,
Nem nyúgodalmat csak, de fényt is szerzeni,
Csudálja Ipadnak nagy képében.
Te oktassd arra a’ bölcseségre,
Melly élni tud, a’ jót, a’ szépet szereti,
Azt a’ mi nem az, megveti,
De a’ mi az, szentűl és <híven> követi;
készen
*Utólag a sor végén betoldva az áth. szó helyett.
Melly nem vágy csalfa fényességre
Mellynek csak béke kell, ’s kedv, ’s pártás poharát
Józan kénnyel ivó elmés barát,
Jól folyt napok után csillámló társaságok,
Táncz, játék, muzsika, tréfák és nyájasságok,
Kik köztt a’ Bölcseség maga is szédeleg;
’S hol könyvnek, hol másnak szentelt szép éjjelek –
Így élni – ez a’ te mesterséged:
Traján ebben kövessen Téged!