Az a’ czakó (Storch), melly – vélem Afrikából (wie ich glaube, aus Africa)
Szép asszonykáinknak hordja a’ gyermekeket,
– (Ollykor azoknak is, kik édes cseppeket
Még félve lopdosnak az Ámor’ italából) –
Oh képzeld e’ csudát! hosszú orrából
Sophiem keblébe ma eggy kis fiút teve.
„Ez még pogány, ’s még nincs neve.
Papot hamar neki, nem lelni azt Afrikában.”
Így szólla, ’s klep, klep, klep! láttatlanná leve.
Veszett volna a’ gonosz czakója vad honnjában!
Vagy vitte volna másnak! Eugénie
Szobáimat maga el tudja tölteni
Fületrepesztő
*<Szíve> Fületrepesztő
sírásával,
Midőn tipegvén Hannswurstjával
Elsiklik, ’s az ütést ah! nem felejtheti;
Vagy a’ midőn immár nem tűrheti
Hogy késik pépjével szakácsom.
Félre azt a’ másikat! a’ ház
Szűk eggy rívónak is; ’s eggy szó annyi mint száz:
Nekem a’ gyermekben sem hírem sem tanácsom!
Ah mind haszontalan! Sophie
Feltette a’ fejét; ’s azt a’ veres, fogatlan,
Kopasz rívó fiút – a’ gondolatlan!
Nem átallja Eugenienk’ öccsének vallani.
Legyen, ha kell! nem perlek én vele.
Az a’ kit így juttatnak ajándékhoz,
Kaczag, ha van esze, a’ kelletlen játékhoz.
De te Palim, lelkem fele,
Végy részt barátod’ gyötrelmében,
Jer ’s e’ szép atyaság’ becsűletében
– Még híre nem ment-el – osztozzál-meg vele.
Jer, és Emíl-Trajánt fogadd te is fiadnak,
’S Öreg-atyádnak és Ipadnak
Lehelld belé nagy lelkeket.
’S a’ tennen-magadét! – –
Külömböző de eggy ösvényteket
Válassza ő is ösvényének.
Gedeont a’ tudomány’ és ének’
’S a’ csendes virtusok’ dicső munkájiban
Ismérje tisztelt mesterének.
A’ nagy’ példáját lelje Prónayban.
’S mint kell Kátói tisztasággal
A’ vétkesek’ sergét megszégyeníteni
*megszégyeníteni<,>
’S jobb útakra téríteni,
Mint kell Ulysszesi szent álnoksággal
A’ monstrumokkal küszdeni,
És meg nem csüggedvén a’ harcz’ dühös vészében
Nem nyúgodalmat csak, de fényt is szerzeni,
Csudálja Ipadnak nagy képében.
Te oktassd arra a’ bölcseségre
Melly élni tud; a’ jót, a’ szépet szereti,
Azt, a’ mi nem az, megveti,
De a’ mi az, szentűl és készen követi;
Melly nem vágy csalfa fényességre;
Mellynek csak béke kell ’s kedv, ’s rózsás poharát
*poharát<,>
Józan kénnyel (Wollust) ivó elmés barát,
Jól folyt napok után csillámló társaságok,
Táncz, játék, muzsika, tréfák és nyájasságok,
Kik köztt a’ bölcseség maga is szédeleg, –
’S hol könyvnek, hol másnak szentelt szép éjjelek –
Igy
*<Ez> Igy
élni, ez a’ te mesterséged –
Traján kövessen ebben téged!