Az a’ czakó, mely – vélem, Afrikából,
Szép asszonykáinknak hordja a’ gyermekeket,
– Ollykor azoknak is, kik édes cseppeket
Még félve lopdosnak az Ámor’ italából –
Oh, képzeld e’ csudát! hosszú orrából
Sophiem’ keblébe ma eggy kis fiút teve.
„Ez még pogány, ’s még nincs neve.
Papot hamar neki, nem lelni azt Afrikában.”
Igy szólla, ’s klep klep klep! láttatlanná leve.
Veszett volna a’ gonosz czakója vad honnjában!
Vagy vitte volna másnak! Eugénie
Szobáimat maga el tudja tölteni
Fület-repesztő sírásával,
Midőn, tipegven Hannswurstjával,
Elsíklik, ’s az ütést ah! nem felejtheti;
Vagy a’ midőn nem tűrheti
Hogy késik pépjével szakácsom.
Félre azt a’ másikat! a’ ház
Szűk eggy rívónak is; ’s eggy szó mint száz:
Nekem a’ gyermekben sem hírem sem tanácsom.
Ah mind haszontalan! Sophíe
Feltette a’ fejét; ’s ezt a’ veres, fogatlan,
Kopasz síró fiút – a’ gondolatlan!
Nem átallja Eugenienk’ öccsének vallani.
Legyen, ha kell! én nem perlek vele.
Az, a’ kit így juttatnak ajándékhoz,
Kaczag, ha van esze a’ kelletlen játékhoz.
De te Palim, lelkem’ fele,
Végy részt barátod’ gyötrelmében,
Jer, ’s e’ szép atyaság’ becsűletében
– Még híre nem ment-el – osztozzál-meg vele.
Jer, és Emíl-Trajánt fogadd te is fiadnak,
’S Öreg-atyádnak és Ipadnak
Lehelld belé nagy lelkeket.
’S a’ tennen-magadét! – –
Külömböző de eggy ösvényteket
Válassza ő is ösvényének.
Gedeont a’ tudomány’ és ének’
’S a’ csendes virtusok’ dicső munkájiban
Ismerje
*<Válassza ő is> Ismérje
tisztelt mesterének.
A’ nagy’ példányát lelje Prónayban.
’S mint kell Cátói tisztasággal
A’ vétkesek’ sergét megszégyeníteni
’S jobb útakra téríteni,
Mint kell Ulysszesi szent álnoksággal
A’ monstrumokkal küszdeni,
És, meg nem csüggedvén a’ harcz dühös vészében,
Nem nyugodalmat csak, de fényt is szerzeni,
Csudálja Ipadnak nagy képében.
Te oktassd arra a’ bölcseségre,
Melly élni tud; a’ jót, a’ szépet szereti,
Azt a’ mi nem az, megveti,
De a’ mi az, szentűl és készen követi;
Melly nem vágy csalfa fényességre;
Mellynek csak béke kell ’s kedv, ’s pártás poharát
Józan kénnyel ivó elmés barát;
Jól folyt napok után csillámló társaságok,
Táncz, játék, muzsika, tréfák és nyájasságok,
Kik köztt a’ Bölcseség maga is szédeleg.
’S hol könyvnek hol másnak szentelt szép éjjelek.
Így élni – a’ Te mesterséged.
*Te <bölcs> mesterséged.
–
Traján kövessen ebben téged!