Az a’ czakó, melly – vélem, (opinor), Afrikából
Szép asszonykáinknak hordja a’ gyermekeket
(Ollykor azoknak is, kik édes cseppeket
Még félve lopdosnak az Ámor’ italából),
Oh képzeld e’ csudát hosszú orrából
Sophiem’ keblébe ma eggy kis fiút teve.
„Ez még pogány, ’s még nincs neve.
Papot hamar neki! nem lelni azt Afrikában.”
Igy szóllt, ’s klep klep klep! látatlanná leve.
Veszett volna a’ gonosz czakója vad honnjában!
Vagy vitte volna másnak! – Eugenie
Szobáimat maga el tudja tölteni
Fület-repesztő sírásával,
Midőn, tipegvén Hanswurstjával,
Elsíklik, ’s az ütést ah! nem felejtheti;
Vagy a’ midőn nem tűrheti
Hogy késik pépjével szakácsom.
Félre azt a’ másikat! a’ ház
Szűk eggy sírónak is. ’S eggy szó annyi mint száz:
Nekem a’ gyermekben sem hírem sem tanácsom.
Ah mind haszontalan! Sophie
Feltette a’ fejét; ’s ezt a’ veres, fogatlan,
Kopasz síró fiút – a’ gondolatlan! –
Nem átallja Eugenienk öcsjének vallani.
Legyen, ha kell! nem perlek én vele.
Az, a’ kit így juttatnak ajándékhoz,
Kaczag, ha van esze, a’ kelletlen játékhoz.
De te Palim, lelkem’ fele,
Végy részt barátod’ gyötrelmében.
Jer, ’s e’ szép atyaság’ becsűletében
– Még híre nem ment-el – osztozzál-meg vele.
Jer, és Emíl-Trajánt fogadd te is fiadnak,
’S öreg-atyádnak és Ipadnak
Lehelld belé nagy lelkeket.
’S a’ tennen-magadét! – –
Gedeont a’ tudomány’ és ének’
’S a’ csendes virtusok’ dicső munkáiban
Ismérje tisztelt mesterének.
A’ nagy’ példáját lelje Prónayban.
’S mint kell Kátói tisztasággal
A’ vétkesek’ sergét megszégyeníteni
’S jobb útakra téríteni,
Mint kell Ulysszesi szent álnoksággal
A’ monstrumokkal küszdeni,
És meg nem csüggedvén a’ harcz dühös vészében,
Nem nyúgodalmat csak, de fényt is szerzeni,
Csudálja Ipadnak nagy képében.
Te oktassd arra a’ bölcseségre
Melly élni tud, a’ jót a’ szépet szereti,
A’ mi nem az, azt megveti,
De a’ mi az, szentűl és készen követi;
Melly nem vágy csalfa fényességre;
Mellynek csak béke kell ’s kedv, ’s rózsás poharát
Józan kénnyel (voluptas) ivó elmés barát;
Jól folyt napok után csillámló társaságok,
Táncz, játék, muzsika, ’s tréfák és nyájasságok –
Kik köztt a’ Bölcseség maga is szédeleg –
’S hol könyvnek, hol másnak szentelt szép éjjelek,
Igy élni – ez a’ Te mesterséged.
Traján kövessen ebben téged!