Johann Georg Lenz, a jénai egyetem ásványtantanára 1797-ben alakította meg a jénai Ásványtani Társaságot (Mineralogische Societät), amely fénykorában több mint 2000 tagot számlált és az 1810-es években már Európa legjelentősebb ásványgyűjteményét őrizte (Gurka, 2015, 14, Benedek, 1942, 8). A társaság első elnökévé gróf Teleki Sámuel fiát, Teleki Domokost választották. Teleki korai halála után 1798-ban felkérték elnöknek Festetics Györgyöt, de nem vállalta el, így egy orosz herceg, majd 1804-ben az egyetem kurátora, Goethe lett a társaság elnöke.
A szervezet jelentős számban vett fel külföldi és tiszteleti tagokat, így sok magyar is volt soraiban (a névsort ld. a Szócikkhálóban). Első könyvtárosa Kazinczy földije, az érsemjéni születésű Dobsa Ferenc volt.
Kazinczy tagsága kérdéses. Lenz 1803. szeptember 29-én kelt levelében arról tudósította, hogy a társaság tagjává választották, és a levélhez mellékelve megküldte a társaság diplomáját is. Kazinczy azonban a levélre írt feljegyzése szerint visszautasította e tagságot: „Ezt a’ levelet a’ Diplomával eggyütt vettem Debreczenben a’ Nagy Gábor Úr szobájában. Azonnal írtam Dobsa Ferencznek, Jénába, hogy én a’ Mineralogiához annyit tudok mint az Arabiai nyelvhez és Heraldicához, következésképen a’ nékem nyújtott megtiszteltetést el nem fogadhatom. – Széphalom, 1808. Januar 20d. Kazinczy Fer[enc].” (KazLev., 23/5691, Lenz, Johann Georg – Kazinczynak, Jéna, 1803. szeptember 29., 68.) Ennek ellenére Kazinczy neve szerepel a tagok 1804-es listáján, mint külhoni tiszteleti tag. Lehetséges, hogy Lenz nem, vagy későn kapta meg Kazinczy levelét, esetleg nem vezették pontosan a tagok névsorát. (Benedek, 1942, 17, 20.) A diplomát megőrizte Kazinczy és ide is feljegyezte a tagság visszautasítását (KazPE., 119.)* Kazinczy visszautasítása mögött óvatosság is rejtőzhet: alig két éve szabadult hosszú fogságából, joggal feltételezhette, hogy a titkosrendőrség gyanakodva nézné kapcsolatát egy külföldi szervezettel. Néhány évvel később, 1808-ban azonban már azt írta Rumynak, hogy most már elfogadná a tagságot, hiszen Goethe aláírása szerepel a diplomán. (KazLev., 5/1285, Kazinczy ‒ Rumy Károly Györgynek, Széphalom, 1808. május 6., 423.*) Az 1803-as diploma egyik kiállítója, Dobsa ekkor már Szentpéterváron volt, a diploma másik aláíróját, Lenz professzort azonban Rumy személyesen ismerte, baráti kapcsolatban voltak. (Benedek, 1942, 48‒50.) Kazinczy ásványtani ‒ és talán a társaság iránti ‒ érdeklődését jelzi, hogy 1810-ben Golopról küldött kőzetmintát Rumynak.*