Diószegi Sámuel (1761–1813), debreceni botanikus, református lelkész, egyházmegyei főjegyző. Debrecenben, majd 1788‒1789-ben Göttingenben tanult. Hazatérve lelkész lett Hajdúnánáson (1789‒1793), Hajdúböszörményben (1793‒1803), majd Debrecenben. 1789-ben vette feleségül Fazekas Máriát, Fazekas Mihály testvérét. Több egyházi ének és egy több kiadást megért tankönyv szerzője. Legjelentősebb munkája a sógorával együtt írt Magyar Fűvész könyv (Debrecen, 1807), amely megteremtette a magyar botanikai szaknyelvet.