Dobsa Ferenc (1768–1813?), Érsemjénben született református birtokos családban ‒ akárcsak Kazinczy. Érsemjénben Fodor Gerzson tanította, majd a debreceni kollégiumba és a késmárki líceumba járt. 1787-től Szepes és Bihar vármegyék írnoka. Az 1790‒1791-es országgyűlésen a bihari követeket (Beöthy Imrét és Domokos Lajost) kísérő ifjak egyike. A diéta végére „Dobsa ‒ a szélső ellenzéki bihari követek titkára ‒ a bécsi titkosrendőrség hálójába került és konfidensi szolgálatokat vállalt el.” (Tardy, 1966, 351.) 1791-től Bécsben dolgozott, a Magyar Kurír segédszerkesztője lett, és folyamatos jelentéseket írt Szacsvai Sándorról Eszterházy Károly püspöknek. Később a Bécsi Magyar Merkurius munkatársa. 1795-ben Bécsben katolikus vallásra tért át, és ugyanebben az évben a pozsonyi prímási könyvtár segédkönyvtárosa, majd 1799-ben a kancellária gyakornoka lett. 1802-ben Jénában kezdett orvosi tanulmányokba, és az ottani mineralógiai társaságnak tagja és könyvtárosa lett. Az orvosi diploma megszerzése után Szentpéterváron praktizált (1808). 1813-ig van adat róla. Feltehetően tagja volt az egyik orosz szabadkőműves páholynak, a családi hagyomány szerint Szibériába száműzték. Dobsa László testvére.
(Tardy, 1966)