HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Laura.
[Steffan 1782, No. 6: Das Mädchen am Ufer]
Míg súgva kóvályog az estvéli szél,
ʼs hunyorgva le-lankad aʼ róʼsa-levél;
Sír Laura, ʼs az érre le-szegzi szemét,
melly gyorsan el-hordgya előlle vizét.

„Ah! így fut előllem az édes öröm,
„miólta szerelmemʼ epével ölöm.
„Meg-törte, az Álnok! örökre hitét.
„Örökre! Mert másnak el-adta kezét.”

Ezt mondgya zokogva, ʼs egy dombra le-dől,
hol lelke aʼ szótlan kesrvnek hevől.
Óh Lyányka! mit bánod eʼ Tsalfaʼ kezét?
Nem érez az, aʼ ki el-játsza hitét.