Még repdës enyelgve az alkonyi szél,
ʼs csókjára mëgrëzzen aʼ rózsalevél,
sír Lilla, ʼs az érre leszögzi szëmét,
mëlly zúgva elhordgya előlle vizét.
Ah! így fut előllem az édës öröm,
mióta ittbúmot elhagyva nyögöm; azóta hogy
mëgszegte az álnok! mëgszegte hitét;
Fillisnek eladta örökre kezét.
Ezt mondgya zokogva, ʼs ëggy dombra ledűl,
hol lelke aʼ szótlan keservre hevűl. szíve
O Lyánka! mit bánod eʼ csalfaʼ kezét?
Nem férjfi az, aʼ ki mëgjátsza hitét!