Míg súgva kovályog az estveli szél,
ʼS hunyorgva lelankad aʼ rózsalevél;
Sír Laura, ʼs az erre leszögzi szemét,
Melly gyorsan elhordgya előlle vizét.
„Ah! így fut előllem az édes öröm,
Miólta szerelmemʼ epével ölöm.
Megtörte, az Álnok! örökre hitét;
Örökre! mert másnak eladta kezét.”
Ezt mondgya zokogva, ʼs egy dombra ledűl,
Hol lelke aʼ szótlan keservnek hevűl.
Óh! Lyánka! mit bánod eʼ Tsalfaʼ kezét?
Nem érez az, aʼ ki eljátsza hitét.