1791 Aa |
1791 Aa |
1791 Aa |
1793 Aa |
1795-1796 Ab |
1806 Ac |
|---|---|---|---|---|---|
Míg súgva kóvályog az estvéli szél,
ʼs hunyorgva le-lankad aʼ róʼsa-levél;
Sír Laura, ʼs az érre le-szegzi szemét,
melly gyorsan el-hordgya előlle vizét.
„Ah! így fut előllem az édes öröm,
„miólta szerelmemʼ epével ölöm.
„Meg-törte, az Álnok! örökre hitét.
„Örökre! Mert másnak el-adta kezét.”
Ezt mondgya zokogva, ʼs egy dombra le-dől,
hol lelke aʼ szótlan kesrvnek hevől.
Óh Lyányka! mit bánod eʼ Tsalfaʼ kezét?
Nem érez az, aʼ ki el-játsza hitét.
| Míg súgva kóvályog az estvéli szél,
ʼs hunyorgva le-lankad aʼ róʼsa-levél;
Sír Laura, ʼs az érre le-szegzi szemét,
melly gyorsan el-hordgya előlle vizét.
„Ah! így fut előllem az édes öröm,
„miólta szerelmemʼ epével ölöm.
„Meg-törte, az Álnok! örökre hitét.
„Örökre! Mert másnak el-adta kezét.”
Ezt mondgya zokogva, ʼs egy dombra le-döl,
hol lelke aʼ szótlan kesrvnek hevöl.
Oh Lyányka! mit bánod eʼ Tsalfaʼ kezét?
Nem érez az, aʼ ki el-játsza hitét.
| Míg súgva kóvályog az estvéli szél,
ʼs hunyorgva le-lankad aʼ róʼsa-levél;
Sír Laura, ʼs az érre le-szegzi szemét,
melly gyorsan el-hordgya előlle vizét.
„Ah! így fut előllem az édes öröm,
„miólta szerelmemʼ epével ölöm.
„Meg-törte, az Álnok! örökre hitét.
„Örökre! Mert másnak el-adta kezét.”
Ezt mondgya zokogva, ʼs egy dombra le-döl,
hol lelke aʼ szótlan kesrvnek hevöl.
Oh Lyányka! mit bánod eʼ Tsalfaʼ kezét?
Nem érez az, aʼ ki el-játsza hitét.
| Míg súgva kovályog az estveli szél,
ʼS hunyorgva lelankad aʼ rózsalevél;
Sír Laura, ʼs az erre leszögzi szemét,
Melly gyorsan elhordgya előlle vizét.
„Ah! így fut előllem az édes öröm,
Miólta szerelmemʼ epével ölöm.
Megtörte, az Álnok! örökre hitét;
Örökre! mert másnak eladta kezét.”
Ezt mondgya zokogva, ʼs egy dombra ledűl,
Hol lelke aʼ szótlan keservnek hevűl.
Óh! Lyánka! mit bánod eʼ Tsalfaʼ kezét?
Nem érez az, aʼ ki eljátsza hitét.
| Még repdës enyelgve az alkonyi szél,
ʼs csókjára mëgrëzzen aʼ rózsalevél,
sír Lilla, ʼs az érre leszögzi szëmét,
mëlly zúgva elhordgya előlle vizét.
Ah! így fut előllem az édës öröm,
mióta ittbúmot elhagyva nyögöm; azóta hogy
mëgszegte az álnok! mëgszegte hitét;
Fillisnek eladta örökre kezét.
Ezt mondgya zokogva, ʼs ëggy dombra ledűl,
hol lelke aʼ szótlan keservre hevűl. szíve
O Lyánka! mit bánod eʼ csalfaʼ kezét?
Nem férjfi az, aʼ ki mëgjátsza hitét!
| Még repdes enyelgve az alkonyi szél,
ʼs csókjára megrezzen aʼ rózsalevél,
sír Lilla, ʼs az érre leszögzi szemét,
melly zúgva gyorsíttya előre vizét.
„Ah! így fut előllem az édes öröm,
azóta hogy búmot elhagyva nyögöm.
Megszegte az álnok! megszegte hitét;
Fillisnek eladta örökre kezét.”
Ezt mondgya zokogva, ʼs egy dombra ledűl,
hol szíve aʼ szótlan keservre hevűl.
O Lyánka! mit bánod eʼ csalfaʼ kezét!
nem férjfi az, aʼ ki megszegte hitét.
|